Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)

én gyújtom meg örökre, csak lobogj el, lelkem, társam az éjszakák szenében.

II.

Atticus! Barátom is sok volt, de sandán szertehordta hírem, szétfecsegte telkemet: bordélyba vitte, közfürdők levébe

titkaim, s a fórumon rút kárörömmel összekent, bemocskolt, mint levedlett bocskorát, mely hős ganéba gázolt fölnyomulván.

Szájig ér a szar világ .

ily cimboráknak! Szürcsölik haszonnal! Tyúkszaros kis életét megrágja mind, s dicsőn okádja vissza!

Atticus, te csak tudod, hogy jobb a könyv, hisz hallgatag tekint rád: vár, kitárul, válaszol, mert párbeszédre kész a polcodon rég...

Társalogni jobb a könyv, hűségesebb tán száz hamis barátnál: el nem árul, föl sem ad.

Bölcsebb a könyvtekercs - s gerincesebb is.

III.

Vidéki viskóm, hű, kicsinyke házacskám, víg birtokom, te búfeledtető vackom!... Hiába vársz rám Stabiae határában, hiába, mert már nem mehet hozzád gazdád, hogy verset írjon, bort igyon, szeretkezzen benned, szerényke kéjlak, égi rejtekhely! Rufus komámra hagylak én barátságom jeléül és bocsánatul, ha bántottam: becsüld meg őt, mint engem is, ha bétoppan