Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Csató Károly: Egy utolsó szociográfia felé
melyből visszamelegíti majd a szöveg időbe ágyazottsága, hogy az „én” maga is mindig újabb és újabb fikcionalitásban tündököljék a tőle egyre távolibb olvasói „én ’’-változatok kölcsönös emberi egymásra utaltságában; de egyetlen olvasó feltételezettségében legalább, akiben még él az olvasás sajátos ethosza, a minden cél és érdek nélkül életben tartott önkéntes értelemalkotásé; * Te. Képtelen szárnytalanság. Virágkehely. Játékszárnyak és álom Ébredés, kirakós tudat; elsiratott ünnepjátékok, fáradt tömegröhej... a szárnyaik pedig letörtek. Virág nőtt. Voltak egykor... Virág nőtt. Hely benned az idegenségnek. Ő. Megalopoliszokat játszani, az az O ? EzutánO;... Belefáradt, felébredt: a kettő közt átaludta az ébredést. Aludott idomkövek sírása je- lentéstelenül. Szárnyfalán virágkehely, játékkehely - az idegenségben nőtt sorok ébredésben. JatékŐ. Atsiratott szárnytalan képtelenségek, melyek mind virágnőtt egykorvoltak a hagyomány szerint. Te. MindEZ kőidom. Vátozatok. Akart NEM. Kirakós felébredés. Többé nem jelentés repülni. * .....1948. március 18., Szólád, Somogy megye, Magyarország; anyja Somodari Erzsébet, dr. Ladik Gusztáv államtitkár cselédje 1944 teléig, míg el nem érte Budapestet a front; aztán napszámos, földműves paraszt, téesztag, takarítónő a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, majd rákbeteg és halott; eltemetve a székesfehérvári református köztemetőben, 1967. június havának végén; apja Csató Károly (aki 1945- ben első házasságában megözvegyült Zoltán nevű gyermeke megszületése után), a fent nevezett hajadonnal 1947-ben kötött házasságot Szólád községben, ahol Károly nevű gyermekük született, minekutána a család Kőröshegy községbe költözött az előző feleség után örökölt házba, ahol a kommunista hatalomátvétel és a kommunista diktatúra szele, majd viharai tépdesték darabokra a családot; ugyanis, az egykori uradalmi cseléd apa, miután a kaposvári gyalogezrednél, mint géppuskás lövész letöltötte tényleges katonai szolgálatát és szakaszvezetői rendfokozatban leszerelt, belépett a Magyar Királyi Csendőrség soraiba, s annak megszűntéig szolgált őrmesteri rendfokozatban a szigetvári, a dencsházai és a balatonföldvári őrsökön, s lett ismét földműves néhány hold földjén, mígnem csendőri múltja miatt osztályidegenné nyilvánították, s az internálás, az állandó rendőri felügyelet, a teljesíthetetlen terménybeadások, a lefoglalások, a feljelentések miatti zaklatások, a rendszeres verések mindennapi nélkülözéssel, éhezéssel, állandó rettegéssel, nyilvános megszégyenítéssel - szégyentáblára kiírás a tanácsháza bejáratánál -; Csató Károly „népnyúzó csendőr”, „imperialista bérenc”-ként való emlegetése az egész falut beharsogó hangosbemondóban: Zóka József beadási előadó rendszeres zenés műsora a rettegte- tés, a fenyegetés és egyes díszparasztok egekig magasztalásával járó tortúrái a szülők és a gyermekek elszigetelődésével, elmagányosodásával súlyosbították helyzetüket, mert félelmükben elfordultak tőlük ismerősök, barátok, rokonok, játszótársak, padtársak; hogy ne szolgáltassanak okot a hatalomnak se kérdésre, se kihallgatásra, se arra, hogy besúgók lehessenek; inkább elfordították fejüket, átmentek az utca 78
