Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Szekér Endre: Túl a poklon (Zám Tibor hetvenedik születésnapjára)
címe a következő volt még kéziratban: A pirosszíves bugyi. Azért érezzük szerencsésebbnek a véglegessé vált címet, mert jobban érzékelteti az író sorsát, szenvedéseit, míg a korábbi címváltozat inkább a „szexre” helyezi a hangsúlyt, a valóban indokolt szerelmi jelenetek kapcsán. De a „pokol”, a poklok köreinek bejárása súlyosabb, a mondanivalót jobban érzékeltető.) Zám Tibor kisregényének középpontjában lévő szerelem, házasság, kín, szeretkezés, öröm és szenvedés, Jákó és Zsálya sorsa - önkéntelenül is felidéző Catullus híres versét, a Szerelem és gyűlölet címűt: „Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem / így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.” Hiszen Jákó őszintén szereti olykor Zsályát, hihetetlenül erős szerelem, vágy lobban fel benne, amikor „Tigris” álnéven szerepelt a szerelmi címlistáján, és győzött a félhomályban a pirosszíves bugyival. „Reggel megnézted magadnak a varázserejű bugyit: fehér alapon kék mintás volt, egy pici piros szívvel a szeméremcsont magasságában.” De a szerelem egyik fajtája érvényesül Zám esetében, a valóságban és regényében is: amelyik „bajt hoz a férfira”. A nő „könnyzáporral” dúsított szerelme, sokáig rejtegetett pénzügyi problémái, terhessége, infarktus-veszélyt jelentő alapmagatartása, a közelről analizált női testrészletek részletezése stb. után jutunk el a házasságig. Zám Tibor az anyakönyvvezető asszony „művirágszerű” mosolyáról ír, és hozzáteszi gúnyosan-ironikusan e házasságkötési eseményt „bűnügynek”, a tanút, Tócsa Károly fiatal írót a bűnügy egyik „koronatanújának” nevezi. Nem a legszerencsésebben sikerült a gyerekszületés ünnepi pillanata, Jákó késett, egy szál szekfűjét is elhagyta, Zsálya okkal zokogott, nem okozott örömet a csaknem nagyapa korú apa groteszk ötlete, az újságból formált „virágcsokor” átadása. Felforrnak az indulatok, a párbeszédek hangneme nem a legszerencsésebb, Zsálya arra gyanakszik, hogy újabb szeretője van Jákónak. A Féltékenység lexikonát lapozgatta állandóan Zsálya: 14 év és 60 év között legalább tíz nő nevére kérdezett rá, főleg a hajdani barátnőket gyanúsította meg, „olvasta fejére” Jákónak. Az író a szerelem ábrázolásakor hirtelen váltott, elhatalmasodtak a női féltékenység és a pénzhiányok, kölcsönkérések, adósságok időszakai. Újra és újra visszaszorul a regényben a szerelem, több a gyűlölet, az indulat, a megalázás, a sértés stb. Zám szel- lemeskedő szavai, gúnyos megjegyzései felerősödnek (Zsálya „már nem klasszis, erjed, puhul. cefrésedik, öt éven belül, talán hamarabb is, meglöttyed...”). Jákó az „alkalomhoz” illő dalt fütyörészik: „Kurva, kurva, mért vagy kurva, /Mikor nem vagy rászorulva? / Hogyne volnék rászorulva, / Divatos a nylonruha”. Múlik az idő, új nők jelennek meg, így Tim és a szeretkezés igazi szépséggel, színekkel, hangulattal társul a tűz mellett, a csillagokat nézve, majd a hűvösödő levegőről bemenekülve a tanya bensejébe, a subára, s a „füstszagú két test áhítatosan” bújik össze. S másnap Tímea fürdéséről is szép szavakat tud regényében rögzíteni az író, mert őt is átjárta most újra a szeretkezés igazi szépsége, ereje, áldomása, a sokáig rejtegetett francia konyakkal „becsiccsantva”. Zám Tibor, a Túl a poklon írója - sokak szerint inkább szociográfus volt, mint szépíró. A Hortobágyi jegyzetekkel tűnt fel 1966-ban, Bács-Kiskunból jövök címmel jelentek meg szociográfiai írásai a Magyarország felfedezése sorozatban 1973-ban, elhunyta után Tények és indulatok címmel tették közzé legjelentősebb szociográfiai írásait 1987-ben. Pedig mindig novellákat, regényeket is írt (pl. Interurbán, Szeplős fogantatás). Mégis a Túl a poklon című kisregényét választottuk ki művei közül, hogy ennek egy-egy részlete kapcsán idézzük fel alakját. Alapvetően szocigráfus alkat volt, aki kis Trabantjával járt rendszeresen a Duna-Tisza közi bor- és pálinkahamisítási per tárgyalásaira Kecskemétről Székesfehérvárra és vissza. Hányszor érvelt megmásíthatatlan adatokkal, a hirtelen hatalmassá váló cukorfogyasztással stb., mennyiszer nevetett egy-egy vádlott nevetséges nevén (mert valóban nem változtatta meg az illető nevét), hányszor kényszerült nyomozói feladatra! Igazát a napjainkig elhúzódó Duna-Tisza közi borhamisítási ügyek igazolják. Szerette ezt a vidéket, a lassan alakuló demokráciát, hihetetlenül közel állt hozzá a lászlófalvi ház, iskola, 75
