Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)

tál bizakodik, hogy új könyve - Nagy jövő mögöttünk - révén méltó elismerésben lesz része.

Bárcsak megérhetné.

Rettenetesen lesújt az állapota. A telefon után sírnom kellett.

Próbálok mégis dolgozni.

*

A munka nem megy. Játszom:

CSATLAKOZÁS

Szak-ácsolat.

Kosz, ál-csata.

Tálca: osszak ?

Koslat az ács láz-csatakos

csalatkozás.

HARMADIK ÉVEZRED Hidamra ér, kedvez. Vezérmarha, edd ki! Hídkamra révedez.

Stb.

NE JÁTSSZ!!!

*

Kiváltottam M. gyógyszereit. 2800 Ft. Mitévő legyen, akinek nem telik kiváltani?

Haljon meg?

*

Eszter lányomék kicsinyke otthonában Johann Sebastian Bach portréját nézegetem. Egyetlen szobájukba belépvén, azonnal ráakad a tekintet: a korabeli festmény reprodukciója az ajtó melletti szekrény oldaláról tekint a betérőre. A zeneköltő szellemi nagysága - s ha a jelző félreértés avagy félremagyarázás nélkül alkalmazható -, magasrendűsége átüt, átsüt a századokon, a korhű rek- vizitumok - paróka, öltözet - konkrét esetlegességein. Feltűnően kicsiny, puha, finom a keze. A tekintete azonban: szinte éget. Mindenlátó szem, mindentudó homlok. Nem oly tipikusan német, mint pl. Goethe, ám igen-igen emberi arc. Életműve: a tökéletesség csodája. A csodát csak tetézi, hogy voltaképp autodidaktaként jutott a legmagasabbra - nála fönnebb: senki. (Persze, valljuk be: az ő autodidaxisa azért fölért néhány akadémiával.) Élete 65 esztendeje alatt ki sem tette a lábát Németföldről. (Igaz: a németek lakta föld már akkor is jókora volt.) Családi s egyéb gondokkal, bajokkal teli, hajszolt élete hagyatéka: a zene-világirodalom felülmúlhatatlan remekművei. A legjava mind: Isten és ember találkozása. Lám, olykor a folytonos kényszer is minő magaslatokra, mekkora csúcsokra sarkallhat! S lám: halála után alig telik el egy félévszázad, s az ő fúgáira, prelúdiumaira, versenyműveire jóformán senki sem kíváncsi.

56