Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)
Jön: Haydn, Mozart, majd a XIX. század romantikája. Érdekes, véletlen egybeesés: élete hossza megegyezik a mi Arany Jánosunkéval. Ma már mindketten ott: az „örök csűr”-ben. János Sebestyén gabonáját persze többen hordhatják: nincs nyelvi akadály. Igaz: letisztult, máig korszerű harmóniáira talán senkinek sem volt oly égető szüksége, mint e kétes esélyekkel kecsegtető harmadik évezred küszöbén átbukó, átbotorkáló mai embernek. * Múltkori - riasztó - rosszulléte után szépen javul Szekér Bandi állapota. A szíve is derekasabban állja a sarat. Orvosi tanács: kerülnie kell a bosszúságokat, a káros izgalmakat. Lehet-e elkerülni az effélét? * Tévében, rádióban, sajtóban az aranyvásárló APEH-főrendőr s legfőbb főnöket elképesztő nyilatkozatai. * És így tovább. * Hirdetnek egy könyvet: A világ nyelvei (Akadémiai Könyvkiadó, szerk. Fodor István). Kb. 6000 nyelv és nyelvváltozat + az írásrendszerek. Ha már nem utazhatom: jó volna megvenni, de nekem soha nem lesz ennyi pénzem egy könyvre. * Tegnap meghalt Czine Miska. (Majdnem eléírtam: „szegény” - dehát igazából mi lettünk szegényebbek Nélküle.) Lassacskán alig marad valaki az O nemzedékéből. (Juhász Ferenc, Sánta Ferenc, Domokos Mátyás - ki még? - Igen: Kiss Feri.) Igaz: az én nemzedékem is erősen ritkul, fogyatkozik. Kerüljük a bánatot, bosszúságot, a káros izgalmakat. * Telefon Edelényből jókor reggel: mára virradóra meghalt Kalász Laci. * Öt nap múlva. A temetés Perkupán. A két Antónia kisírt szeme. Havazás. Hideg. Laci ismeretlenül halott arca. * Sokszor eltűnődtem, eltöprengtem rajta: mi lenne velem, ha valami csapás folytán fizikai cselekvőképességemben véglegesen korlátozottá válnék? Például: ha elveszíteném valamelyik végtagomat. Esetleg a szemem világát. Vagy ha megsüketülnék. (A lehetőségek további taglalásától hadd tekintsek el.) Mihez kezdenék járóképtelenül, süketen, vakon vagy a kezem híján? Kibírnám-e ér57
