Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
ÉVCSI: - Egymillió. Micsoda meglepetés! Mekkora pénz. DÁMCSI: - Én tutira levajaztam, ő meg kidellázza. ÉVCSI: - Te édes! Egymillió, egymillió, egymillió! DÁMCSI: - Muszáj neki. ÉVCSI:-Jaj, de jó! Jaj, de jó! Jaj, jaj, jaj! Jó, de jó. GÉZUS: - Moja mila! Egymila, kétmila, százmila, haj, megfogja az icipici egeret. DRAKULIN: - A nagy egeret is. Valamikor a legjobb játék volt leülni egy esküvőn, szemben az ifjú párral, és addig rakni eléjük a pénzt, amíg a boldog ara fölállt, és jött velem. GÉZUS: - Hacsak a vőlegény már előbb föl nem állította a boldog arát, mint ahogy magától is ment volna. DRAKULIN: - Uram, ön egy vérbeli realista. A széket így idehúzta az ember, a pénzt meg oda középre, a menyasszonyi csokor helyére. JÓSKA: - Ma már nem szoktak ekkorát műsorozni. Elég bevillantani a korpát, és minden oké. DRAKULIN: - Hát nem szétesett! (Olvassa a menyasszonyi csokorról leoldódott szalagot.) A szeretett férjnek és édesapának, vigasztalan neje, Irén, és Pisti, bánatos kisfia. ÉVCSI: - Neeem! Nem, nem, nem! Temetőből lopták a menyasszonyi csokromat! GÉZUS: - De igen, igen, igen. NÁSZNAGY: - Évcsi, ez egy ilyen világ. És most már úgyse vihetjük vissza. DRAKULIN: - No problem, a pénz is lopott. Idekerül a csokor helyére. Igen, itt jó lesz. Vagy mégse? Inkább arrébb? Ide? Vagy talán idébb egy kicsit? Mégis odább? Egész oda? Mintha inkább ez volna az előnyösebb helyzet. Nem? Próbáljuk meg emitt, a násznép meg, a tisztelt ünneplők, a fenekükhöz ragadt székkel követnek. Amíg nálam van a pénz. Mégis inkább amoda tegyem? Igen, igen, ott sokkal jobb. A világ klitoriszában a pénz a vér, minden üldözőjüket megfogják a milliók. Mindenki önmagáért fut, és amikor elkapják, megtudja, hogy mégse ő volt a fogó. A fogó én vagyokDÁMCSI: - Tudjuk, tudjuk. Pezsgőt az igazgató úrnak! (Megkapja.) SÁSNÉ: - Felvásárló úr, engem vegyen meg! DÁMCSI: - Lejárt a garanciád. KISFIÚ: - Ne, engem ne! SÁSNÉ: - Krisztián, csönd, ne viselkedj ilyen rondán, mert reggel indulsz haza, és ráadásul még fel is pofozlak. GÉZUS: - Hát nekem sokkal jobban kellene ez a pénz, az biztos. FIATAL LÁNY: - Mint a mesében. NÁSZNAGY: - Egy milliót ezért a luvnyáért? Ez ha belenéz a tükörbe, kimegy a foncsor! DRAKULIN: - Vagy inkább kétmilát? DÁMCSI: - Kettőt? DRAKULIN: - Persze, legalább kétmilliót. NÁSZNAGY: - Ezért az áruért? DÁMCSI: - Van probléma? Van? Igen? És mi? ÉVCSI: - Még többet is megérek! GÉZUS: - Nézzék, a szép menyasszony, hogy villog az agyában a pénz. DRAKULIN: - A virtuális pénz. Feltéve, ha a virtuális a nem létező szinonimája. És kinek érne többet a bájos ifjú hölgy, ha szabad érdeklődnöm? Ha megvan a név, a pontos cím... Kérem, jelenséged szabad. NÁSZNAGY: - És vonszold oda a roncsaidat. Elvesztetted az agyadat? Tíz fillért nem érsz, hát vigyázzál már. ÉVCSI: (eltör egy sörösüveget, és a kezében maradt éles csonkkal akar a násznagynak rontani): - Te szemét állat, én szétvágom az odvas pofád! 8
