Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
DÁMCSI: - Ne avatkozz, Évcsike, bele! ÉVCSI: - Ő avatkozik. DAMCSI: - Bízd csak rám, de tényleg, amíg nem késő. Most hidegvérrel muszáj csinálni mindent. És majd aztán, kicsikém. ÉVCSI: - Kiscsirkém, kiscsirkém, hát hogy beszél ez velem? DAMCSI: - Pszt, még nem vagyunk túl az üzleten. Majd utána ugrálhatunk. ÉVCSI: - Én még azt se tudom, hogy miről van szó! DAMCSI: - Hallottad, kétmillióról. De minimó kalkuló egyről. És ha csak egy, már akkor is megalapoztuk magunkat. Ez volt a meglepetés, Évcsike, amit ígértem. Az én nászajéndékom. ÉVCSI: - Kétmillió? DÁMCSI: - Még ma éjszaka. ÉVCSI: - Most rögtön? DÁMCSI: - Muszáj. DRAKULIN: - Mint egy izotóp fényes ösvénye, úgy követhető a pénz gondolata az egész testükben. Gyönyörű látvány. Pénz, pénz, pénz. (Reflektáltan: tudva és éreztetve, hogy borzasztó kis közhely, amit mond.) Pénz a pénznek apja, anyja, önnemzéssel szaporodik, osztódással sokasodik. Betölt földet és zsebet. JÓSKA: - Már akiét. DRAKULIN: - És most emelem a tétet. Ne haragudjon, Évcsicsi, az én váratlan ajánlatom váltotta ki a nézeteltérést. Plusz egymillió mint fájdalomdíj. ÉVCSI: - Már három? Már hárommillió? DÁMCSI: - Hallottad. DRAKULIN: - Hárommillió, nem nagy ügy. SÁSNÉ: - Nem hiszek a fülemnek, mennyi pénz. DRAKULIN: - És plusz egy! ÉVCSI: - Négy? DAMCSI: - Igen, három meg egy az négy. Nem? ÉVCSI: - Dehogynem, dehogynem! Négymillió. DRAKULIN: - Bilux! Kigyulladt a riadólámpa. ISTVÁN: - Négymillió. Ekkora zsetonnal én már be tudnék egy jó kis bizniszt indítani! Egy nagyon komoly kis bizniszt. DÁMCSI: - Mi is. FIATAL LÁNY: - Nekem sose lesz ennyi pénzem. Ha mindenünket összeszámolom, a lakást, a bútort, meg az öcsém, aput, anyut, az összesen nincs négymillió. SÁSNÉ: - Az előbb az a csaj, a két üzletével, most meg a négymillió ezeknek. DRAKULIN: - Mit mond a néni? SÁSNÉ: - Disznóság! DRAKULIN: - Villog már a szomszédok feje is. SÁSNÉ: - Mindig az ilyennek van szerencséje. Négymillió. DRAKULIN: - Már hozzászokhattam volna, de még mindig tátva marad a szám, amikor meglátom, hogy a zsigerek ennyire direktben nyomulnak az agyba, az öklökbe, meg a nyelvbe. Sőt a fogakba is. BÁCSI: - Négymillió. Nem igazság. Mért nem a nyugdíjat emelik? SÁSNÉ: - Négymillió? Nem! ÉVCSI: - Dögöljetek meg, vén eltartottak! DAMCSI: - A mi nászéjszakánk, a mi szerencsénk. Kuss! ÉVCSI: - A Sásnénak meg pofa be. SÁSNÉ: - Akkor is tiltakozom! NÁSZNAGY: - Igen tisztelt felvásárlás, igazgató úr, az én kislányomat vegye meg! Az én kislányom sokkal szebb! Popsy, Popsykám, gyorsan, mutasd be magad! POPSY: - Ötvennégy kiló, százhetvennégy magas, mell kilencvenkettő, csípő kilencvanhat, derék hatvannyolc, fogaim épek. 9
