Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
GÉZUS: - Ő lesz a vagyonteremtő nagymama, akit imáikba foglalnak majd az unokák. LAJOS: - Érdekli is az ilyet. ISTVÁN: - O már biztosan kiszabadult a panelhajóról. SÁSNÉ: - Süllyedt volna el vele, és akkor nem kéne még egy ilyen szép esküvőn is csupa szomorú dologról beszélgetni. GÉZUS: - Tömbház sej, hogyha leszakad... LAJOS: - Azt szoktam néha álmodni, hogy éjjel, amikor már mind alszunk, hirtelen ránkcsukódnak az emeletek. Olyan kicsi lesz a torony ház, mint a trafó, amelyik szemben van vele, és a beszorult emberanyagból kipréseli a szuszt. Reggel újra magasra nyílik a ház, napközben egy kis kedvcsináló fertőtlenítés, és este vonul be a következő adag. SASNÉ: - Én már álmodni se tudok miről. Mindig a bajaim. JÓSKA: - Hát igen, ezek a házak pont arra vannak kitalálva, hogy fölfalják a lakóikat. SASNÉ: - A dzsókerszámból a héten eltaláltam az utolsó háromat, négyezerkétszáz. Másnap kilukadt a mosógépem, ötezernyolc. NÁSZNAGY: - Ötvenezer a menyasszony, eladó a menyasszony! SASNÉ (az asztalnál): - Gyűlik a pénz, gyűlik. JÓSKA: - Még szerencse. SÁSNÉ: - Az. NÁSZNAGY (kézenfogva a menyasszonyt): - Pecsenyeszag, pénzszag, zene. Ötvenezer a menyasszony! Mit érzel, Évcsike, amikor fizetnek? Élvezed? Nekem, ha nagyobb összeget veszek föl, mindig erekcióm van. És a nők imádják azokat a férfiakat, akiknek folyton áll. Ráugranak, sikoltozva ülnek bele, mintha az életükért lovagolnának, olyan tempóban élvezik a pénz erejét, karmolnak, harapnak, amint a pénz újra és újra beléjük hatol. Letérdelnek, csukott szemmel a szájukba veszik, szopogatják, kéjelegnek az édességében. ÉVCSI: - Csak soha nem szoktál nagyobb összeget felvenni. NÁSZNAGY: - Most se. Azt hiszem, az ötvenezer már nem fog bejönni. ÉVCSI: - Elizéltük? NÁSZNAGY: - Na hirdessünk, eladó a menyasszony! Ötvenezer a menyasszony! Ki teszi le az árát? ÉVCSI: - Nem jön senki? NÁSZNAGY: - Hát, Évcsike, igazad van. Csak fantáziátok itt. Ötvenezer a menyasszony! ÉVCSI: - Senki. Ez már ciki, nem? NÁSZNAGY: - De. Ott kanyarodtunk, ahol nem is volt kanyar. ÉVCSI: - Ezrenként kellett volna emelni, akkor többet is kaszálunk. Tök elbasztad. NÁSZNAGY: - Én? ÉVCSI: - Most mi lesz? NÁSZNAGY: - Figyelj, tanulsz. Százezer a menyasszony, eladó a menyasszony! Ez a vőfélytánc! (Evcsinek) Kifizetni, jelzem, azt nem tudom, de nem égsz legalább. Százezer a menyasszony, én viszem a menyasszonyt! DRAKULIN (farmerfrakkot, farmercilindert, csipkebakancsot visel, félvállán bőr divathátizsák, abban hordja a pénzt. Innentől lelassul a jelenet, mint amikor egy Trabant fékez, és megáll. Kétütemű motor halkuló, megszűnő zaja.): - Egymillió a meny- asszpny! GÉZUS: - Halló, ott a pénz beszél! ÉVCSI: - Egymillió? DAMCSI: - Éz az én ajándékom! Muszáj. 7
