Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
HÁZALÓ: - Hagyjál már, hát csak cigit veszek. (Odamegy a pulthoz, vár, miután megkapta a cigit, a táskáját leteszi a menyasszony elé, kicipzározza, szétrak mindenféle színes holmit.) NÁSZNAGY: - Zártkörű van, nem érted? ÉVCSI: - Esküvő. HÁZALÓ: - Esküvőn olcsóbb. Szerencsesampont a menyasszonynak? SÁSNÉ: - Szerencsesampon? NÁSZNAGY: - Tűnj el. HÁZALÓ: - Hát csak megmutatom, nem érted. Mázli csokigolyót vegyenek! Sorsfordító zselét. ÉVCSI: - Szerencsesampont akarok. DÁMCSI: - Muszáj vagyok venni egy rahedlit, hogy mindig azzal moss hajat. Még meg is fürdetlek benne. HÁZALÓ: - Mentolos mázligolyó? SÁSNE: - Szerencsesampont, én is. KISFIÚ: - Vegyél nekem golyócsokit! SÁSNÉ: - Ne idegesíts. Mindig csak követelőzni tudsz. KISFIÚ: - De golyócsokit... SÁSNE: - Különben is csokigolyó. Viszont nem veszek. NÁSZNAGY: - Sampont se vegyen, nincs haja. HAZALÓ: - Ettől kinő, csodaszer. GÉZUS: - Csodaszar. HÁZALÓ: - Mért? Volt, aki a lottón nyert tőle. NÁSZNAGY: - Figyelj, megvetted a cigid, eladtad a samponod... HÁZALÓ: (összepakol, megy): - Nem látod, hogy már nem vagyok itt? NÁSZNAGY: - Eladó a menyasszony! HAZALÓ: - Aki magyar, kettőt vesz. GÉZUS (az asztalnál): - Szóval, az a külkeres nő, aki szolgálatilag jár Zürichbe... JÓSKA: - ...de milyen ellenszenves hely, a hegyek, meg a tó közé beszorítva. SÁSNÉ: - A gazdagok nem is bent laknak, ott csak az irodáikat tartják, hanem a város körül, márványnappalis villákban. ISTVÁN: - Még a falakban is pénz van. JÓSKA: - A nagy csöndben csak a bankbetétek növekedését hallani. SÁSNÉ: - Borzasztó. JÓSKA: - Ott a normálisak is mind hülyék. Még ma is panaszkodnak, hogy a háború alatt megszorítások voltak náluk is. Nem mindig lehetett citromot kapni, Jézus, Mária, mert balhé volt Görögben is, és akadozott nekik a szállítás. GÉZUS: - És ez a nő, a pannon hetéra, mert ez nem kurva, nem prosti, hanem he- téra... SÁSNÉ: - ...na mi a különbség? GÉZUS: - Havonta kiérkezik. Amikor mindent megvett, amivel megbízták, leveti a külkereskedelmi mezt, és jöhet az eladás. JÓSKA: - A külszexker? ISTVÁN: - Több lábon áll. GÉZUS: - És háton fekszik. Két óráért háromszáz svájci frankot kap. SÁSNÉ: - Hogy fulladna meg tőle. ISTVÁN: - Szerintem le kell adnia a jutalékot, hogy mindig őt küldjék, máma semmit se lehet becsületesen csinálni. LAJOS: - Még úgy se rossz mani az. Mit csinál érte? GÉZUS: - Jó hírünket kelti Európában. SÁSNÉ: - Én akármibe kezdek, csak rekedek meg. Az ilyen meg csak odatartja, és megy neki. 6
