Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Babarczi Eszter: Globálisan - avagy félelem a 21. századtól
Babarczy Eszter Globálisan- avagy félelem a 21. századtól p-Ä- eter L. Berger egy újabb cikkében - A globális kultúra négy arca — a kulturális homogenizációt azon félelmek közé sorolta, amelyeket a 21. század kelt a 20. század végi emberben. Egyfelől, mondják, a 21. század talán meghozza az emberi jogok egyetemes kultúráját, a civil társadalom nemzetközi mozgalmainak kultúráját, egy^ kultúrát, amelynek lingue francája az angol, és szent szövege az Egyesült Államok alkotmánya — bár tegyük hozzá, s ezt Berger mondja, a civil társadalom, legalábbis az elmélete, lengyel (és magyar) akcentussal beszéli ezt az angolt. Ez volna a kulturális homogenizáció optimista forgatókönyve, a történelmi végállapot, amely mégsem számol le a haladás és jobbítás hitével: ez volna a posztmodern vízió, az egyetemes pénzpiac, média és marketing vigasztaló korrelátuma. Másfelől és biztosabban a globahzálódás alighanem repülőtérkultúrát hoz magával, multikultúrát, mely ez esetben nem az etnikai sokszínűség, hanem a multinacionális vállalatok üzletember-kultúrája, továbbá McWorld- kultúrát, McDonalds-ot, MTV-t (Music Television), hollywoodi movie-t, stb.: mindazt, amitől az európai kormányok és értelmiségiek félteni szokták a magukét. És, mint Berger mondja, a globális kultúrának vannak további arcai is, amelyekről könyebben elfeledkezünk: például a nemzetközi egyetemi kultúra, a tudományos üzem konferencia-kultúrája, vagy az evangelizációs mozgalmak, a vallási megújulások és karizmatikus egyházak kultúrája. Ez a futólagos áttekintés mindjárt mutatja, amit egyébként sem nehéz tudni - hogy a különféle globális kultúrák eredetüket tekintve mind amerikai kultúrák: amerikai intézmények és szokások formálták a normáikat és a nyelvüket és ha áll mögöttük érdek és hatalom, amely államhoz köthető, az az állam az Amerikai Egyesült Államok. Én most mégsem arra készülök, hogy gyászbeszédet mondjak az „amerikanizáció” vagy a „kulturális imperializmus” által megtiport nemzeti kultúrák felett. Arról szeretnék beszélni, hogyan korlátozza vagy növeli meg ez a feltételezett globalizáció egy kis kultúra játékterét. De még egy szót szólnék előbb a globalizáció feltételességéről, és arról miért nem találom szerencsésnek a „kulturális imperializmus” kifejezést. A globahzáció nem természeti csapás, s mégcsak nem is újabb és elkerülhetetlen állomás a nyugati civilizáció kimért és elrendelt pályáján. A globalizációt emberek csinálják, akik üzleti okokból, meggyőződésük folytán vagy politikai és gazdasági felismerések nyomán terjeszkednek, terjesztenek valamit, hálózatokat építenek ki és lokális híveket toboroznak. Nem szeretném tagadni, hogy az üzletnek és a politikának megvan a maga logikája és 47
