Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kovács J. Béla: Hidak déli szomszédaink felé (Lőkös István és Milosevits Péter könyveiről)
bán, Ivan Mazuranic pályakezdéséről szóló esszé itt jelent meg először. A horvát poéta első kinyomtatott verse magyar nyelvű óda volt, amelyet Ürményi Józsefhez intézett. Lőkös esszéjéből azt is megtudhatjuk, hogy „Mazuranic ránk maradt magyar nyelvű verseit olvasva lépten-nyomon Berzsenyireminiszcenciákra, motívumokra, formaiműfaji megoldásokra” lelhetünk, amelyek költőnk horvát nyelvű lírájába is integrálódtak, színezik és gazdagítják azt. A Regények és interferenciák című fejezet tanulmányai a XIX. század végének horvát- irodalmi párhuzamait (Sándor Saver Gjalski és Krúdy Gyula, Josip Eugen Tomié és Jókai; Jankó Leskovar és Gyulai Pál) veszik szemügyre. Gjalski és Krúdy művészetének tipológiai vizsgálatakor a horvát szerző legsikerültebb írását, az Ódon tetők alatt című elbeszéléskötetet elemezve állítja, hogy Gjalski és Krúdy művei között azért lehet hasonlóság, mert mindkét író megkülönböztetett szeretettel ábrázolt régiója - a horvát Zagorje és a magyar Nyírség - a közép- és kisnemesség jellegzetes fellegvára volt. Mindkét író „mesteri atmoszféra-teremtéssel teszi hitelessé a lassan letűnt világ, a nemesi létforma még meglévő értékeit. (...) A hajdani élethelyzetek, szokások felidézése és a tájrajz megint csak értékfelmutatás: a patriarkális nemesi életforma veszendőbe menő értékeinek és szépségeinek számbavétele.” A tanulmánykötet záró fejezte a Századunk szellemi hídverői címet kapta. Veljko Petrovic, Milo Crnjanski, Miroslav Krleza és Ivó Andric munkásságáról szól. Mind a négy író esetében a kettős kötődés az, amely vagy monarchiaélmény formájában későbbi irodalmi pályafutásuk egyik meghatározójává vált. A zombori születésű, budapesti joghallgató Petrovic ifjúkori verseiben adys reminiszcenciák bukkannak fel, s későbbi prózájában is számos magyar vonatkozást találhatunk. A csongrádi születésű, ifjúságát Temesvárt élő Crnjanski szereit költője, Ady Endre halálakor nekrológot közölt az egyik zágrábi irodalmi folyóiratban. Irói-oeuvre-jében a közép-európaiság mellett számos magyar vonatkozás is akad. Krleza Petrica Kerempuh balladái című verseskötetének keletkezés-történetéről olvasva annak magyar adalékait is megismerhetjük. A monarchiaélmény szempontjából legpregnánsabb Andric-regénynek, a Híd a Drinánnak a legjobb monarchiaregények (Hasek Svejk-je, Krleza Zászlók-ja, Joseph Roth Radetzky-marsch-a és Rebreanu Akasztottak erdeje) sorában van a helye. * A szerb irodalom története (Nemzeti Tan- könyvkiadó, 1998) szerzője, a Lőkösnél majd két évtizeddel fiatalabb Milosevits Péter. Származása és eszmélése a szentendrei szerbséghez kapcsolja. Budakalászon született, a budapesti szerb gimnáziumban érettségizett, az ELTE bölcsészkarán magyar és szerb-horvát szakon végzett, a Vaskó Popa és Miodrag Pavlovié nevével jelzett modern szerb költészetből doktorált, majd a Szláv Filológiai Tanszék tanára lett. A hazai szerb kulturális élet mindenese: költő, elbeszélő, kritikus, esszéista, irodalomtörténész és műfordító, Belgrádban, Szarajevóban és Budapesten megjelent antológiák szerkesztője. Első verseskötetét Sentandrejski tipik CSzentendrei regula) címmel Újvidéken adták ki, kandidátusi értekezését A magyarországi délszláv irodalom 1945-1990 címmel írta és védte meg. Szerb irodalomtörténete hátlapján joggal vallhatja magáról, „A szerb irodalom története én vagyok”. „Nem törekedtem arra, hogy szubjektíve valami különöset mondjak, de önmagában is elég különös (nekem) az a tény, hogy a szerb irodalomnak ezt a történetét én írtam, itt és most” - vallja az alkotói módszeréről. A fentebb már említett szentendreiség Milosevitsnél meghatározó szemléletmódot jelent: „Magyarországról nézve biztosan másképp néz ki a szerb irodalom története, mint Belgrádból vagy Párizsból, ha pedig mégis megpróbáltam Belgrádba vagy Párizsba is képzelni magamat, inkább a közeli és távoli világot néztem a szerb irodalom történetének szemszögéből. Az eredmény (remélem): irodalomtörténeti szempontból integratív és asszociatív kontextusvázlat, erős magyar akcentussal”. Milosevits szerb irodalomtörténetének legfőbb értéke, hogy a magyarországi magyar olvasók számára készült. Ez egyfelől abban is megnyilvánul, hogy minden esetben kitér a tárgyalt írók és művek magyar vonatkozásaira, életrajzi adatokra, párhuzamokra, recepcióikra. A szerb irodalom történetét áttekintve erre bőven nyílik alkalma. A szerb klasszicizmusról olvasva megtudjuk, hogy Jovan Rajic Komáromban és Sopronban járt gimnáziumba; a több nyelven, köztük magyarul is alkotó bajai 92
