Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kovács J. Béla: Hidak déli szomszédaink felé (Lőkös István és Milosevits Péter könyveiről)
születésű Jovan Pacic Berzsenyi követője is volt; az egykori mohácsi gimnazista, Nikanor Grujic Pécsett filozófiát és jogot tanult; Lukija Musicki Újvidéken és Szegeden végezte a középiskolát, Pesten pedig joghallgató volt. A szerb szentimentalizmus megteremtője, Vitkovics Mihály (Mihailo Vitkovic) - költő, prózaíró, műfordító, személyes kapcsolatok építője - két irodalomhoz tartozott, két nyelven, két különböző életművet írt. A „szerb Fanni hagyományai”-nak (Milica emlékezete) megteremtésével az Európába éppen bekapcsolódó szerb irodalmat a kor divatos műfajával, a szentimentális levélregénnyel ajándékozta meg. A szerb romantika történetét vizsgálva is rengeteg a magyar vonatkozás. A „szerb Petőfi”, Dura Jaksic, a szerb romantika legforradalmibb költője szó szerint Petőfivel a kezében kezdett el verselni. A szerb Arany Jánosként emlegetett Jovan Jovanovic Zmaj, Petőfi János vitézé nek, Arany Toldiiénak, Madách Az ember tragédiájának fordítója 1863 és 1870 között a szerb Athenaeum, a pesti Tökölyanum igazgatójaként kereste a kenyerét. Laza Kostic hasonlóan Zmajhoz és Jaksichoz szintén Pesti diák volt, a Veres Pálné utcai kollégium, a Tökölyanum lakója. A Baján született romantikus regényíró, Bogoboj Atanakockovic történetei Baján, Pesten, az Alföldön, csárdákban, falusi házakban és nemesi kúriákban játszódnak. A szentendrei születésű Jakov Ignjatovic Vácott, Esztergomban, Budán, Pesten és Kecskeméten tanult, Szentendrén, Pesten és Újvidéken folytatott ügyvédi gyakorlatot. Szentendre írója, két szentendrei témájú regénye (Milan Naran- dic, Respektus Vásza) homályba borít minden mást, amit írt. A modern szerb irodalom alkotóival folytathatnánk a sort. Veljko Petrovió, Milo Crnjanski és Ivó Andric magyar kötődéséről, monarchiaélményéről már fentebb is említést tettünk. Vladislav Petkovic Dis haláltudat-költészete a kései Ady költészetével hozható rokonságba. Todor Manojlovic Ady, Kosztolányi és Kassák verseinek szerb fordítója a nagyváradi Holnap köréhez tartozott, Ady Endrével és Juhász Gyulával állt barátságban. Jovan Ducic 1931-32-ben Budapesten volt jugoszláv nagykövet, Babits Mihállyal barátkozott, aki több versét is magyarra fordította. Dobrica Cosic 1956-ban újságíróként járt a forradalmi Budapesten (7 nap Budapesten). A paródiaíró avantgárd polihisztor, Stanislav Vinaver írásai kapcsán a Karinthi-párhuzam jut eszünkbe, holott a két író nem ismerte és nem is olvasta egymást. Vaskó Popa „strukturalista” lírájáról értekezve Jancsó Miklós filmjeit említi szemléltető példaként. Milosevits Péter irodalomtörténete 1997- ig követi a szerb irodalom történetének kontinuitását. Nincs könnyű dolga, hiszen „a poétái kontinuitás mögött (...) olyan történeti (történelmi és irodalomtörténeti) hullámzás zajlott, melynek során a folyamatos szálak fázisonként különböző színt és minőséget öltöttek. A szerb irodalomban a modernizmus második szakasza, a szocialista realizmus utáni újjászületése az anti- sematizmus közös nevezőjén történt, és a következő irányzatokban: abszurd líra, neo- modernizmus, neoavantgárd, nemzeti sorsköltészet, posztmodern líra, újregény.” E korszak alkotóinak névsorából Vaskó Popa, Miodrag Pavlovié, Danilo Kis és Milorad Pavic neve a szerb irodalom magyarországi olvasói körében a legismertebb. Milosevits mind Szentendrén, mind Belg- rádban otthon van. Irodalomtörténete színes, szemléletes kalauz, élvezetes olvasmány. Az olvasójával az első betűtől az utolsóig képes személyes kapcsolatban maradni. „... A szerb klasszicistákat kíváncsi hangulatban kell olvasni. Menjünk el Velencébe, és a Szent Márk téren töprengjünk el azon, mi késztetett valakit arra, hogy itt szerb lapot adjon ki (Orfelin). Látogassunk el egy kisebb vajdasági kolostorba, próbáljunk bejutni az ebédlőbe, az irodába, és képzeljük el a két mise közötti szünetben hexametereket faragó igumant (Musicki, Grujic). Kövessünk titkon egy huszárkapitányt, aki Budán az Aranyszarvasban vacsorái, majd elindul a szalonokba szoknyára vadászni, közben Csokonait dúdol magában, másnapos reggeleken viszont hűs alkaioszi strófákkal borogatja belülről a homlokát (Pacic). Vagy ballagjunk el vasárnap délelőtt Pesten a Veres Pálné és a Szerb utca kereszteződésében álló szerb templomhoz, ahol mise után a sarkon a kor legnevesebb regényírója, Milovan Vidakovic árulta saját könyveit. Vegyünk tőle egyet, és lépjünk át a szentimentalizmus korába” - írja az egyik fejezet végén. Lehet-e ilyen csábításoknak ellenállni? Kovács J. Béla 93
