Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kovács J. Béla: Hidak déli szomszédaink felé (Lőkös István és Milosevits Péter könyveiről)
Hidak déli szomszédaink felé (Lőkös István és Milosevits Péter könyveiről) Lassan hetven esztendeje, hogy Németh László egy - a kelet-európai irodalmakat összehasonlító - irodalomtörténeti műről Tejtestvérek címmel helyzetelemző és programadó cikket írt. Mi Duna-népek ott tartunk, hol a háború előtt, itt élünk sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk” - summázta. Majd tíz esztendő múlva Híd a Dráván címmel közöl tanulmányt a délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok akkori állásáról. Felmérve a helyzetet, szomorú megállapításra jut: „Majdnem minden számottevő magyar írót ismerek, s tudtommal egy sincs köztük (egy-két vajdasági embert kivéve), aki egy szerb újsághírt le tudna fordítani. Még arra sem merek mérget venni, hogy a cirill-betűket ismeri valaki. De tovább megyek: délszlávból fordított vagy délszlávokkal foglalkozó műveket sem láttam soha kezükben, sem állványukon. A most serdülők között tán vannak ér- tesültebbek, de a mi korosztályunk (egy-két útirajzról nem beszélve) alighanem csak újságolvasás közben ápol jugoszláv kapcsolatokat. Pedig a magyar irodalom: a magyar szellem nagyobbik fele s a magyar író nem műveletlen. A másodrendű nyugatiakat is számon tartják, még a spanyolokat is eredetiben - a szomszédainkat azonban nem ismerjük, a délszlávokat legkevésbé.” Azóta több mint fél évszázad telt el. A helyzet sajnos azóta sem javult annyit, mint várhattuk volna. A történelem többnyire Németh László gondolkodásával ellentétesen alakult, az egyazon sors emlője mindig száraz maradt. Felhívásának azonban szerencsénkre - mint a hajdani időkben Bajza József, Margalits Ede, Pável Ágoston vagy Szegedy Rezső - mindig akadtak elhivatott és lelkes prófétái. Ezek közül elsősorban Csuka Zoltán, Angyal Endre, Hadrovics László, Bori Imre, Vujicsics D. Sztoján, Predrág Sztepanov, Lőkös István vagy Milosevits Péter nevét említenénk. A két utóbbi szerző újabb könyveiről (Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei, Déli szláv-magyar szellemi kapcsolatok; A szerb irodalom története) szeretnénk most szólni. * Lőkös István közel négy évtizede foglalkozik a horvátok, szerbek, szlovének és magyarok irodalmi-szellemi kapcsolatainak kutatásával. „Az izgatja-foglalkoztatja, hogy van-e folytatása annak a harminc évvel ezelőtti Németh László-i törekvésnek, mely a délszláv népek irodalmának megismerését sürgette, s a kelet-közép-európai összefüggésekre, hasonlóságokra hívta fel a figyelmet” - adta tudtunkra az 1974-ben megjelent tanulmánykötet, a Hidak jegyében fülszövege. Azóta Lőkös István további tanulmánykötetekkel (Magyar és délszláv tanulmányok, Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei és a Déli szláv-magyar szellemi kapcsolatok) haladt előre a választott úton. O a horvát irodalom első magyar históriájának (A horvát irodalom története) szerzője is. Negyedszázada az egri tanárképző főiskolán oktatta-nevelte a magyartanárok nemzedékeit, ma pedig a debreceni KLTE világirodalmi tanszékének vezetőjeként folytatja a hivatását. A Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei című monográfia a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének és a Kossuth Egyetemi Kiadó Közös vállalkozásának, a Csokonai Universitas Könyvtár sorozatának tagjaként jelent meg Debrecenben Időben a 16-17. századi törökellenes horvát irodalom Marulic a Judit című eposzának megírásától Gundulic haláláig (1501-től 1638-ig) ívelő szakaszának fejlődéstörténetét tekinti át. E periódus alkotásai között lehetnek olyanok, amelyek többé- kevésbé szerepet játszhattak a Szigeti veszedelem megszületésében. Marulié eposza és a Zrínyiász között számos párhuzam kimutatható. Mindkét mű alapkoncepciója, hogy „a tiszta erkölcsű, Istenhez hű közösség képes győzedelmeskedni az ellenséges túlerő felett”. „Judit Holofernész feletti hatalmát, istenfélő, vallása törvényeihez hű életvitelének köszönheti, s ez a magatartás a későbbi korok számára is példa lehet”. A Szigeti veszedelem szerint egy számbelileg kis sereg képes felmorzsolni a török túlerőt, s ha mindegy szálig elvész is, mégis ő marad a győztes. Mind a horvát mind a magyar poé90
