Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Kovács J. Béla: Hidak déli szomszédaink felé (Lőkös István és Milosevits Péter könyveiről)
tára nagy hatással volt Vergilius Aeneise. A hasonlóság pl. az eposzi seregszemlék megoldásában is szembetűnő. Figyelemre méltók Lőkös István azon vizsgálódásai, amelyek a 16. századi délszláv és magyar énekköltészet közötti kölcsönösséget, a tényleges vagy lehetséges kapcsolatokat Marulic, Sztárai és Tinódi vonatkozásában próbálják megvilágítani. Mindkét magyar költő feldolgozta Judit történetét, Marulic eposzának ismerete és hatása mindkettőjük esetében feltételezhető. Egy rövid fejezetet szentel szerzőnk a Mamiiétól Karnaruticig terjedő korszak két epikus alkotásának, a mohácsi vész mindmáig ismeretlen horvát szerzőtől származó panaszversének (Pocinje razboj i tuzba kralja Ugarskoga, azaz: Kezdődik a magyar király harca és panasza) és Mavro Vetranovic avi Tuzba grada Budima (Buda várának panasza) című énekének. Az utóbbi szerzője fontos történelmi tanulságokat fogalmaz meg és előremutat a barokk kor, Gunduli költészete felé. Zrínyi eposzának két horvát előzményével, a zárai Brne Karnarutic Vazetja Sigeta grada (Sziget várának elfoglalása) című epikus költeményével és annak történelmi forrásával, Ferenac Crnko Podsjedanje i osvojenje Sigeta (Sziget elfoglalása és megszállása) című munkájával foglalkozik a negyedik fejezet. Buda 1541-es elfoglalása utáni korszakban a szigeti ostrom válik a törökellenes horvát műepika központi témájává. Ferenac Crnko azon kevesek közé tartozott, akik túlélték a szigetvári ostromot. Krónikája az ostrom részletező leírása. Lőkös István Örnko krónikájával összehasonlító részletességgel foglalkozik. (Pl. a szultán készülődése Szigetvár ellen, hídépítés a Dráván, a siklósi csata leírása, Zrínyi szózata vitézeihez, amelyben a Zrínyiász alapgondolata is bennfoglalta- tik.) Karnarutic epikus költeményének többek között ez a mű volt az egyik fő forrása. A zárai poéta Vazetje-je és Marulic Judit című eposza közötti párhuzamokat (pl. a seregszemle, a szultán lovának leírása) szintén nagy részletességgel tárgyalja a monográfia. Lőkös könyvének ötödik, egyben utolsó fejezete a Reneszánsz és barokk antiturcica címet viseli. Ebből azt tudhatjuk meg, hogy a 16-17. században kiteljesedő kaj-horvát nyelvű irodalomban sem volt idegen a szigeti ostrom témája, mint azt a Murántúli énekeskönyv négyrészes Zrínyi-éneke, a Pjesma o Sigetu is tanúsítja. A monográfia zárórésze a Németh László tanulmányban (Híd a Dráván) feltételezett Zrínyi és Gundulic párhuzamot vizsgálja. Gundulic Osmanja ugyanis egyenes folytatása mindannak, ami a horvát epikában a 16-17. században történt. A Zrínyi által is felhasznált Karnarutic-eposz, a Vazetja Sigeta grada az Osman epikai előzménye. Nemcsak szerkezeti párhuzamosságok vannak a két műben, hanem a történelemfelfogásuk és célzatosságuk is azonos. Zrínyi Miklós ismerhette Gundulic Osmanját, de ennek vizsgálata további kutatások feladata. * Lőkös István az utóbbi évtizedben (1986 és 1995 között) keletkezett, többségükben különböző folyóiratokban már közölt, összehasonlító igénnyel készült tanulmányait és esszéit gyűjtötte össze a Felső- Magyarország Kiadónál megjelent Déli szláv-magyar kapcsolatok című kötetben. Mindegyik darabja a Németh László-i közép-európai örökség számbavételének igényével készült, s a kapcsolattörténeti tények mellett (Krleza-Ady, Ady-Crnjanski, Krúdy-Gjalski stb.) olyan világirodalmi értékrendbe illeszkedő életművekre hívja fel a figyelmet, mint a horvát Marko Marulicé, Ivan Gunduliéé, Miroslav Krlezáé vagy a szerb Veljko Petrovicé, Milos Crnjanskié és Ivó Andricé. A kötet bevezető tanulmánya a Németh László délszláv irodalmi tárgyú esszéi. Nemcsak Németh kelet-európai tájékozódásának egyik jelentős vonulatát s a délszláv irodalom egyes műveinek magyar recepcióját ismerhetjük meg belőle, hanem arról is informál bennünket, hogy Németh az egyes opusokban „nem a forma nóvumát látta elsősorban, hanem egy, a Kárpát-medence bajait feltáró s a sajátjáéval rokonnak érzett írói koncepciót”. A reneszánsz kori szellemi hídverőkről (Marko Marulic, Tinódi Lantos Sebestyén, Sztárai Mihály) szól a következő fejezet. Azokat a tanulmányokat olvashatjuk itt, amelyeket a Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei címmel ugyanezen évben a valamivel korábban megjelent monográfiába beszerkesztve olvashattunk és amelyekről fentebb már szóltunk. A kiváló költő és politikus, egykori szombathelyi diák, majd 1873-1880-ban horvát 91
