Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Gosztonyi Péter: „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész

által vezetett VII. honvéd hadtestet és birtokukba vették Győrt. Július 2-án a komárom-ácsi csatában Görgeynek ugyan sikerült Haynau főseregét feltartóztatni, de az ütközet hevében a honvéd altábornagy maga is megsebesült és hosszabb időre tétlenségre kényszerült. Az ármánykodás, a féltékenység, a felelőtlen vádaskodás azonban így is „kikezdte”. Július 5-én Kossuth felmentette Görgeyt a hadügyminisz- teri tisztségből, a hó végén - ismét Kossuth akaratából - a kétbalkezes Dembinskiből a honvédség főparancsnoka lett.

A szabadságharc órái azonban már megszámláltattak.

Július 27-én Paszkievics herceg főserege Tiszafürednél megkezdte átkelését a Tiszántúlra! Két nappal később Haynau császári csapata Szeged határába jutott. Július 31-én Bem József erdélyi serege Segesvárnál az oroszokkal szembekerülve súlyos vereséget szenvedett. Visszavonulásra kényszerült. E csata során esett el Petőfi Sándor is.

Ekkor már a Dunántúl nagy része a császáriak kezére jutott. Budára Haynau vonult be, míg Pestre orosz csapatok. A magyar haditanács határozata értelmében a magyar seregtestekkel (papíron kb. tíz hadtest; valójában kb. 120.000 fő) úgy kell manőverezni, hogy a csapatok először külön az osztrák ellenféllel, majd később az orosz hadoszlopokkal ütköznek meg. Kossuth bizalma ekkor megint Görgey felé fordult. Az ő főseregétől remélt megmentést.

Görgey feldunai hadteste ekkor kb. 35.000 főből állott. Kossuth utasításának engedelmeskedve a Vág völgyéből Vác felé vonta vissza csapatait és Tokajnál átkelve a Tiszán megindult Arad felé, amelyváros augusztus 1-jétől a magyar kormány székhelyévé lett. Szegedre augusztus 2-án bevonultak Haynau csapatai. Ez időben jelenthette Bem Aradra, hogy az erdélyi honvédsereg állománya 75 %-ban „elveszett”.

S most állítsuk meg egy kis időre a történelem homokóráját. Helyezzük magunkat az 1849 augusztus eleji helyzetbe. Csodálattal kell adózni az akkori magyar hadügynek, amely még a kilátástalannak tűnő helyzetben és sorozatos retirák, illetve csata- vesztések közepette is képes volt működni. Mert a hadtesteket megverhették, szétzavarhatták, de a parancsnokok újra és újra összeszedték embereiket és csatasorba állították őket. A magyar honvédsereg még a legsötétebb napokban sem bomlott fel, futott szét. A tisztek kitartottak a közvitézek mellett. Kiállásukkal példát mutattak. Pedig ezekben a hetekben a hadtáp és az utánpótlás el-elmaradása is kihatott a csapatok harci erkölcsére. Az élelmezést már csak helyi rekvirálásokkal lehetett megoldani. Ez viszont a honvédek és a paraszti lakosság közötti viszonyra hatott kedvezőtlenül. Akadozott, majd elmaradt a zsoldfízetés is. A csapatok hadbiztossága hiába igényelte a katonáknak kifizetendő illetményt apró, illetve alacsony értékjegyű bankókban, az állandóan úton levő pénzügyminisztérium hivatala képtelen volt e kéréseknek eleget tenni. Egy összegben juttatták el a csapatokhoz a zsoldot; amit képtelenség volt az egyénnek kifizetni.

1849 július végén a honvédsereg kb. 100.000 főre apadt. A tüzérség kb. 400 ágyú felett rendelkezett és a lovasság létszáma kb. 12.000-re olvadt.

Augusztus 5-én a Csongrád megyei Szőregnél Dembinski fővezér Haynau csapatai ellen harcba bocsátkozott. Jóllehet, a magyar sereg létszámban fölényben volt, a lengyel generális elvesztette a csatát. Zavarodottságában, a megbeszélt központi haditervtől eltérően, megmaradt seregével Arad helyett Temesvár felé vonult. Itt érte őt Kossuth üzenete: adja át a főparancsnokságot Bem altábornagynak. Vagyis leváltották. Ez augusztus 9-én történt. E napon érkezett Arad alá seregével Görgey Arthur. A minisztertanács által már előzőén jóváhagyott haditerv az volt, hogy Arad alatt az itt gyülekeztetett magyar seregek először az osztrákokat, majd utána - külön - az oroszokat verik meg. Dembinski Temesvárra való visszavonulása azonban - eme amúgysem reális elképzelést - keresztülhúzta.

A szabadságharc utolsó napjaihoz értünk el.

Kossuth, a minisztertanács és Bem fővezér délibábos tervei minden alapot nélkü61