Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Gosztonyi Péter: „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész

katonát számláltak, de a következő napokban az „élelmezési létszám” feltűnő módon csökkent. Ami egyet jelentett a szökésekkel, tömeges dezertációkkal. Kossuth legnagyobb gondja ekkor az volt, hogy kit állítson Móga helyére? A felkért főtisztek közül egyik sem vállalta a feladatot. Végül is a harminc éves Görgey Arthur ezredesre esett választása, aki hajlandó volt a „fegyveres tömeg” sereggé való átszervezését vállalni. Egyben politikai javaslatot is tett. Batthyány lemondása után az OHB elnöke képtelen volt a kormány élére új miniszterelnököt találni. Akikkel számolt, azok óvatosan, a bécsi udvar haragját nem akarván kivívni maguk ellen, minden kinevezést visszautasítottak. Görgey azt tanácsolta Kossuthnak: vegye ő kézbe a központi politikai hatalmat. Legyen „magyar diktátor”. Itt a nemzet jövője forog kockán. Visszaút nincs. O, Görgey, a sereg élén, mindenben támogatni fogja Kossuthot, akitől ezután a frissen kinevezett vezérőrnagy „szabad kezet” kapott csa­patai újjárendezésére. Kossuth visszatért Pest-Budára; Mészáros hadügyminiszter (részben) kielégítette Görgey utánpótlási kívánalmait, és a most „Feldunai Hadtestnek” átkeresztelt ma­gyar fősereg, Görgey Arthur parancsára, a Windisch-Grátztől veszélyeztetett Po­zsony alól Komáromba vonult vissza. Görgey már Pozsonyban megkezdte serege átszervezését, amelyet aztán Komá­romban fejezett be. Helyesen döntve: hadra fogható csapatokat akart, még akkor is, ha tudta, hogy így hadteste létszáma erősen meg fog csappanni. De nem akarta, hogy a schwechati csatavesztés megismétlődjön! Hazaküldte a nemzetőrök zömét. A fiata­lokat pedig beosztotta a honvéd-zászlóaljakhoz. Nem akart tömeg-hadsereget. Azo­kat csak etetni kellett volna - s harci értékük kérdéses volt. Meg kellett szerveznie a tisztek kiképzését is, mert ha a márciusi eszmék bűvkörében élő lelkes, értelmes és tanult parancsnokok, harci erkölccsel bírtak is, a katonai alapkérdést nem ismerték. Görgey vasfegyelmet követelt katonáitól. Amikor 1848 decemberében a sorozatos szökések szinte napirenden voltak, a tábornok (Kossuth engedélyével), seregébe be­vezette a botbüntetést. S élt is eme fenyítési eszközével. Többek között ezért is állí­tották róla politikai ellenfelei, riválisai: rideg, kemény ember. De aki eredményt akart elérni - lehetett volna ez időben más fajta? Pusztaszeri László történész, a Magvető Kiadónál 1984-ben megjelentetett Görgey a szabadságharcban című könyvében kitűnő jellemrajzot ad a fiatal generális szemé­lyéről. Batthyány visszavonult, Széchenyi István gróf - önmagával meghasonulva - szeptember 5-e óta a döblingi elmegyógyintézet lakója lett; Kossuth magára maradt. Új miniszterelnököt nem találva, a márciusi ideállókat nem kívánva feladni, ő, Kos­suth Lajos, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke lett a továbbiakban a magyar szabadságharc lelkes vezetője. Nem volt könnyű dolga. 1848. november-decemberben az ország határai több helyen lángba álltak. A nem­zetiségiek - Bécstől aktívan támogatva - a császári csapatok segítségével számos he­lyen benyomultak Magyarországra. Egyedül Erdélyből, ahol Bem József volt a „ma­gyar vezér”, sikerült őket kiverni. A fősereg Komárom alatt gyülekezett. Az átszerve­zés után a Feldunai Hadtest mintegy 16.000 főt számlált. 1848 végén a Magyar Hon­védség összlétszáma kb. 100.000 főt tett ki. Ágyúinak száma mintegy 250 volt. Magyar szempontból komoly gondot jelentett, hogy a honvédsereg részére nem ké­szült egy egységes haditerv. A seregtest parancsnokai jórészt önállóan mozgatták egységeiket és nem szívesen csatlakoztak más tábornokok fennhatósága alá. Számta­lan példát lehetne erre felhozni. Miközben Windisch-Grätz főserege Görgey csapatait keresve óvatosan közeledett Komárom felé - a nemzetközi helyzetben is komoly változásokra került sor. Sajnos, a magyar szabadságharc kárára. „Európa csendes, újra csendes, / Elzúgtak forradal­54

Next

/
Oldalképek
Tartalom