Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Gosztonyi Péter: „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész
Gosztonyi Péter „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész Afc_^chwechat. Kisközség Bécs előterében. 1848. október vége. Esős, ködös, igazi őszi időjárás. A magyar sereg az elmúlt napokban, többszöri huzavona után, végül is átlépte a nyugati határt. 27.000 fővel és 82 ágyúval. A cél: Bécs megközelítése, a bécsi forradalmárok megsegítése volt. A tisztikar nagy része - beleértve itt Móga János főparancsnokot is - híján volt a lelkesedésnek. Mit keresnek ők a Lajtán túl, idegen felségterületen? Mi közük a bécsi felkelőkhöz? És ha császári sorezredek kerülnek Bécs felé útjukba? Jellasics Bécs felé retirált. S mint hallják: Bécs alá csoportosul át Windisch-Grätz herceg válogatott csapata. Ezek ellen kell tűzbe vezényelni az alig puskaport szagolt, friss honvédzászlóaljakat? Kossuth is elkísérte a Lajtán túlra jutott magyar sereget. Az OHB elnöke beteg volt. Nátha kínozta, láza felszökött. De úgy érezte: ott kell lenni a Bécs alatti nagy csatánál. Szomorú élményben lehetett része. Szakszerűtlen volt a magyarok felállása, hiány volt fegyverben, rossz volt a csapatok közötti kommunikáció. Görgey későbbi visszaemlékezéseiben olvashatjuk: „A csatát már akkor elvesztettük, amikor belekezdtünk..” Október 30-án órák alatt eldőlt a schwechati csata kimenetele. A magyarok rohama azonnal megtört Jellasics jól kiképzett és szakszerűen vezetett védelmén. Ellen- támadásuk nem is váratott sokat magára. A császári tüzérség szinte lesöpörte a csatatérről a magyarokat. Elsőnek a kaszás, fokosokkal „felszerelt” nemzetőrök futottak meg, de a honvéd-zászlóaljak egy része is életét mentve sietve retirált a Lajtán túlra. A tisztikar? Egyrészük nem mert, illetve nem is kívánt fegyvert emelni a császáriakra. Másrészük meg nem is látott még csatamezőt. Pánikba estek. Ezen helyzetben senkinek sem volt áttekintése. Néhány kiváló ember - dandár- és hadosztály- parancsnok -, mint Görgey, Guyon, Gőzön volt az, aki Schwechatnál a végpusztulástól a magyar hadsereget megmentette. Görgeynek még arra is volt gondja, hogy a sereg ágyúinak nagy részét sikerült a csatatérről épen kimentenie. Schwechat - napjainkban az osztrák nemzetközi repülőtér révén forog neve közszájon - a magyar fősereg csatavesztésének színhelyévé lett. Bécs a császáriak kezére került. Windisch-Grätz herceg főserege ezek után késedelem nélkül átléphette keleti irányba a Lajtát. Móga szétzilált serege Pozsonyig vonult vissza. A tisztek ott próbálgatták rendbe szedni csapataikat. Móga itt letette főparancsnoki tisztségét. Nem volt hajlandó tovább szolgálni. Példáját számos, a császári hadseregből a honvédhadseregbe átkerült tiszt követte. Ezek a jelenségek természetesen nem maradtak titokban. Jóllehet, Pozsony alatt a sebtében felvert táborban kezdetben több mint 23.000 Az első rész folyóiratunk 1998. szeptemberi számában jelent meg. A tanulmány közlésével emlékezünk a közelmúltban elhunyt Gosztonyi Péterre. (A szerk.) 53
