Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)

nálunk és fennáll... Zsidó funkcionáriusok is felvetették... miért szorulnak háttérbe?” - igaz, a sajtóban sok a zsidó.

Malenkov kevesellte az önkritikát. Rákosi nem is említette a mezőgazdaságot. Pedig tszcs-k oszlanak fel, tagok lépnek ki, mert a jövedelmük kevesebb, mint az egyéni parasztoké; igaz, azokat meg a beadás nem teljesítése miatt elítélik. Az önkényről szólva azokkal az adatokkal hozakodott elő, amelyeket a két szovjet igazságügyi tanácsadó Rákosinak jelentett.

Berija készült az élveboncolásra. Sorolta: Rákosiék nem ismerik a falut, a parasztoknak 400 millió forint az adóssága, az iparba menekülnek, Nagy Imrét kizárták a PB-ből, mert a szövetkezetek lassúbb fejlesztését javasolta. Nem az a baj, hogy Rákosi kevesebb letartóztatottról beszélt, hanem az, hogy három év alatt 1,5 millió ember ellen indítottak büntetőeljárást. Az igazságügy igazságtalan, a BM és az ÁVH azt tesz, amit akar; a Belügyminisztériumot és az ÁVH-t egyesíteni kell egy tekintélyes elvtárs vezetésével. Sok kvalifikált magyar emigráns él Nyugaton, közülük az angolok és az amerikaiak kémeket fognak hazaküldeni. Magyarországon sokan elégedetlenek a politikánkkal. „Ezért kell ide egy megfelelő vezető.” Közölte: Rákosi is beleavatkozott a letartóztatásokba, pedig ebben „még Sztálin elvtárs is tévedett... Rákosi elvtárs még inkább tévedhet”. Sztálin főrendőre fölhozta: RM utasít arra, kit kell megverni, pedig ha vernek, ártatlanokat ítélhetnek el. Kijelentette: a törvény mindenkinek be kell tartania; súlyos hiba, hogy Szűcs Ernőt - az ÁVH második emberét - és testvérét agyonverte az ÁVH. Rákosi nagy emberként szerepel - pedig az sem volt helyes, hogy Sztálin elvtárs minden volt egy személyben”. Rákosi azt állítja, a nép nem értené meg, ha leváltanák. A cinikus Berija mondta ki, hogy a miniszterelnök magyar legyen, méghozzá Nagy Imre, Rákosi pedig „maradjon a párt élén, mint gazdag tapasztalatokkal rendelkező és a párt ügyéhez hű elvtárs”. Nagy is párthű, meg magyar és ismeri a mezőgazdaságot.

Szatmári István (1928), RM 1951-56 közötti titkára úgy véli: - Azért esett Nagy Imrére a választás, mert neki nem volt a párton belül áramlata. O volt, aki a megesett lányt elvette. A házasság aztán mást lett, mint várták.- Nem volt a láthatáron más magyar kommunista vezető, akit ajánlhattak volna helyette, annak ellenére, hogy Nagy Imre trehány és lusta volt - állítja Kovács István (1911), a pártapparátus vezetője. - Mindnyájunknak felajánlottak villákat, földet, és közülünk egyedül Nagy Imre fogadta el. Nem játszott becsületes játékot, önkritika után is ugyanazt a nézetet képviselte, mint előtte. Sok esetben nem sétált át a Kossuth térről PB-ülésre, migrénre, náthára hivatkozva; csúnyán viselkedett velünk szemben.- 1953-ban a moszkvai „hatosból” nagy esélye volt a miniszterelnökségre Nagy Imrének, az egyetlen kereszténynek, de erélytelen volt, lusta, enervált ember, aki jó professzor lehetett volna, de mint politikus nem tudott élni a lehetőséggel - mondja a PB-ből ekkor kimaradt Dénes István (1923). - Barátai csak a „pártellenzék” szűk csoportját állították mellé, hozták a táborába. Vas Zoltán azt írja róla, hogy megegyezett Rákosival, hogy a kongresszuson nem veti fel a Rajk-ügyet, ha szép csendben kiengedik a foglyokat. Persze, hasonló megállapításokra juthat az ember jóformán minden politikusnál.

Nagy Imre életrajzírója, Rainer M. János szerint elsődleges volt, hogy Moszkvának olyan vezetőre volt szüksége, akit ismer. Ráadásul Nagy agrárszakember volt, aki azt az álláspontot képviselte 1948-49-ben is, amit a szovjet vezetés ekkor a sajátjának vallott. Kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy nem volt zsidó. Rainer cáfolja a Rákositól (Hegedűs szerint esetleg Gerőtől - PA.) eredő, majd Kádár János által átvett célzatos magyarázatot, hogy Nagy Imre Berija vagy Malenkov - azaz a politikai rendőrség - embereként került a miniszterelnöki székbe.12 Ez az emigráns kommu12 Rainer i. m. 529-30. old.

45