Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)

nisták körében gyakori vád, a sok ismétléstől széles körben ismertté vált, s a kilencvenes évekig elhullámzott.- Nagy Imrét, szemben Rákosival, nemigen érdekelte a hatalom, hanem inkább a karizmatikus befolyás — állítja Hegedűs András (1922). - Amikor a csúcson volt, akkor sem építette ki a hatalom sáncait, mint Rákosi, akkor sem tudta behozni az embereit. Politikus ember volt - Pozsgayhoz hasonlítanám aki sokat adott arra, hogy szeressék.

Látható, nem csupán RM viseltetett ellenszenvvel, Nagy Imrével szemben. Mivel nem volt elvakult, mint általában az apparatcsikok, köztük megbélyegzettnek számított. Már 1930-ban elhangzott róla, hogy „ő személyesíti meg a jobboldali veszedelmet a pártban”, s ez visszatérő vád volt vele szemben élete végéig. Rontott a helyzetén, hogy többnyire neki volt igaza - hittételekkel szemben is.

Nagy Imre nem volt homo kominternikusz. Értelmiségi volt az apparatcsikok között. 1944-ben Sztálin azért javasolta őt a katolikus Magyarország Ideiglenes Kormányába, mert nem zsidó. Ettől fogva itthon alternatívája volt minden vezetőnek, és még inkább azzá vált 1953-tól kezdve. Ám s totalitarizmusban nincs helye a lehetőségek közötti efféle választásnak. Nem az a csoda tehát, hogy Nagy Imrét 1958-ban kivégezték, hanem az, hogy addig életben hagyták.13

A moszkvai tanácskozáson Berija azzal is megfenyegette Rákosiékat, hogy a szovjet hadsereg nem lesz mindig Magyarországon. RM úgy emlékezik, hogy Berija felszólalásával „megkezdődött az általános támadás a párt munkájával szemben”. A szovjet elvtársak előre elkészített szövegből bizonyították, milyen rosszul dolgozik a párt. „Különösen engem támadtak.”

Molotov: a személyi kultusz, amiben Rákosi is szenved, a Szovjetunióból indult ki. „Egy ember ne legyen minden vonal vezére.” A gazdaságban sok a hiba: az iparosítás üteme minden erőt felül múl, a sok beruházás is a lakosság érdekeit sérti. A túlzott iparosítás machinációkhoz vezet: egy szövetből kihagyták a gyapjút, de az ára változatlan. Hamisítják a tejet. „Ezért zavartuk el a burzsoáziát?”

Bulganyin: ez az út katasztrófához vezet. Szerinte azért mennek látszólag rendben a dolgok, mert Magyarországon van a Vörös Hadsereg. Figyelmeztetett: „nem lehet 8 éven keresztül tisztogatni a hadsereget”. „Farkas elvtársnak is szerényebbnek kell lennie... Nem tetszeleghet, mint egy nagy hadvezér.” RM emlékezetében ebből az maradt meg, hogy Bulganyin a rendkívüli események (szökés, öngyilkosság, fegyelmi) statisztikáival bizonyította, hogy beteg a hadsereg.

Rákosit zavarta a szemforgatás, hogy azok vetik a szemére a személyi kultuszt, akik istenítették Sztálint. Fél éve közölte Bulganyinnal aggályait a magyar hadseregről, de Bulganyin megnyugtatta, hogy minden rendben, most meg az ellenkezőjét mondja. Fülelnie kellett a fordításra is, mert Bajkov gyengén tolmácsolt. Ráadásul alig hallotta, amit az asztal másik végén mondtak.

Mikojan kijelentette: nyíltságuk a „bizalom és barátság jele”, bár Rákosi „nagyon beképzelt lett”. RM ezt megjegyezte, de arra nem emlékezett vissza, pedig Mikojan a tervezés kalandorságaként említette, hogy senki sem számította ki, mennyibe kerül Magyarországnak egy tonna acél, aminek a gyártásához se érc, se koksz. Negyedmil- liárd rubelnyi hadianyagot kér Magyarország, közben hiányzanak a fogyasztási cikkek. Drágák és rossz minőségűek a termékek. A minden füttyre elítélt parasztság nem becsülheti a rendszert. Összefoglalva: a helyzet nem javul, hanem romlik.

Gerő magába zuhant, az egyetlen megdicsért, Nagy Imre viszont szót kért. Az ő rögtönzése sem sikerült igazán. Szóba hozta, hogy Rákosi moszkvai látogatása után nem beszéltek ilyen bátran a hibákról. Felvetette, hogy a beszolgáltatást nem a termés alapján, hanem az igények szerint vetik ki. Hruscsov közbeszólt, hogy miért sze13 Nagy Imre a megbélyegzett: Rainer M. János i. m. 152. old.

46