Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)
Az 1953-as május elsejei felvonuláson még a szabadság, a béke, a szocializmus vezérlő csillagát, a halhatatlan Sztálint dicsőítette a budapesti felirat. Moszkvában a balzsam már látványosan befödte a tetemet, amikor Fogarasi Béla akadémikus Budapesten még Sztálinról, „a tudomány geniusa”-ról cikkezett.4 * Aztán a május 10-i választási nagygyűlésen RM már Malenkov, Berija, és Molotov képe alatt szónokolt (most Hruscsov helyzetét értékelte rosszul). A szovjet vezetők puskaporos hordót örököltek Sztálintól. A generalisszimusz hosszú leépülése alatt tervezgették ugyan a változásokat, ám a hatalmi harc bizonytalansága miatt hónapokon át nem lehetett tudni, ki lesz az utód. Az egymás mozdulatait leső „kollektív vezetés” a belső kiigazításokkal óvatosan bánt. Ám a periférián kísérletezett is, amihez az ellentmondásos ötleteket egymással versengve adták. Magyarországra azért eshetett a választás, mert gazdaságtörténészek szerint a hasonló utat járó országok közül itt volt a legszélsőségesebb a gazdaságpolitika, s a feszültséget is itt fojtották el talán a legerősebben, legalábbis a legsikeresebben: itt nem robbant ki nyílt elégedetlenség.6 Az sem kizárt, hogy a sztálini gárdát kisfiú korában ismerő, kivagyi Rákosit akarták megleckéztetni. Állítólag a tüsténkedő Berija javaslatára hívták meg május végén Moszkvába, a május 28-i PB-ülésről feltehetően emiatt hiányzott. (Társai a 98 százalékos népfront sikert hozó választásról tárgyalva szóvá tették, hogy néhány pártfunkcionárius, eljátszva a népfit, sorban állt kenyérért, bár őket külön ellátták.) Lehet, azért került Magyarország az első korrekciós körbe, mert normalizálni akarták a viszonyt a szomszédos Jugoszláviával és Ausztriával, s ehhez nyugodt hátország kellett. Valószínű, hogy a nagyra törő szovjet vezetés kezdetben többre gondolt, hiszen Molotov kijelentette: „bár Magyarországról beszélünk, nem csak Magyarországról van szó, hanem az összes népi demokráciáról”.6 Amikor RM megtért Moszkvából, nyomban beszámolt az útravalóról, de erről jegyzőkönyv nem készült - a csatlósfüggőség a titkok titka. Visszaemlékezéseiben RM azt írja, közölték vele: növelni fogják a fogyasztási cikkek gyártását, emelni kívánják a dolgozók életszínvonalát, csökkentik a hadi kiadásokat. „Javasolták, hogy mindezt mi is igyekezzünk nálunk megvalósítani... Javasolták, hogy a párt főtitkára és a minisztertanács elnöke ne legyen egy személy.” Ez az általános, a Szovjetunióban is próbálgatott recept. RM: „Nálunk komoly gazdasági nehézségek mutatkoztak... Úgyhogy a szovjet elvtársak figyelmeztetései és tanácsai nekem nagyon kapóra jöttek.” Annyira nagyon azért nem. Tárgyaltak ugyan arról, hogy végre több lakást kellene építeni, meg elég lábast gyártani, finomkodva beismerték a túlzott iparosítást is, s vissza kívánták fogni a beruházásokat. De fél órával később már eszükbe sem jutott, hogy a Sztálin Vasmű továbbépítését netán halaszthatnák. Levették viszont a napirendről, hogy a kulákok munkakönyvét megkülönböztető jelzéssel látják el.7 így tettek eleget a Kreml óhajának, hogy kevésbé konfliktusos legyen a vezetés. Annak idején RM Sztálin javaslatára lett főtitkár és miniszterelnök is. Az átmeneti moszkvai divatnak megfelelően úgy képzelte, hogy a kormány élén marad, s a főtitkári teendőket átadja. Javasolt is valakit titkárnak - azt tudjuk csak, hogy nem Nagy Imrét -, de az illető nem tetszett Moszkvának. Megróhatták a bürokrácia miatt is, mégis újjáválasztják a harminckét tagú kormányt (26 miniszter, 5 miniszterelnök-he4 Fogarasi Béla cikke, Sz. N. 1953. április 3. ' Szélsőséges gazdaságpolitika: Pető Iván - Szakács Sándor 240. old. A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945-1985. I. KJK. 1985. 764. old. “ RM hiányzik: 53/121. 1953. május 28-i PB-ülés. Molotov az általános korrekcióról: Jegyzőkönyv a szovjet és magyar párt- és állami vezetők tárgyalásairól (1953. június 13-16.) Közli: T. Varga György. Múltunk 1992. 2-3. 7 A májusi moszkvai ukáz: Visszaemlékezés 910. old., és a végrehajtás: 54/246. Titkárság, 1953. június 3. 42
