Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)

lyettes és a miniszterelnök). A csökönyös Rákosi nem vette igazán komolyan, hogy a nagy Sztálin csinyovnyikjai figyelmeztették. Blöffölt - a letartóztatottak számát jóval kevesebbnek mondta s hazardírozott is: ha ő nem tetszik, ismerkedjenek meg vezetőtársaival! Újból rosszul mérte fel a helyzetet, nem érzékelte a Sztálin-fiókák eltökéltségét, hogy „majd ők megmutatják”, de arról is elfeledkezett, hogy amíg a gazda utódlása el nem dől, szívesebben söpörnek mások portája előtt. S volt a moszkvai iránymutatásnak egy egészen speciális része: Berija kérte, hogy bizottságot küld- hessen Pestre, a Sztálin által lecsukatott Péter Gábor-ügyének kivizsgálására. A sztálini intézkedés kétségbe vonására sem szólalt meg Rákosiban a vészcsengő. Da- coskodni kezdett: egy „magyar állampolgár ügyében magyar területen szovjet bizottság tartson vizsgálatot”? Pedig tudta, hogy Berija nem rokonszenvezik vele. Június elején a szovjet vezetők elutaztak Kelet-Berlinbe és ott „konzultáltak” a keletnémet vezérkarral az „új kurzusról”, s június 11-én közlemény jelent meg a tömb első korrekciós tervéről8 - ám ez már nem tudta elejét venni a 17-i berlini „ellenforradalmi felkelésnek”.

Berija felszólította Rákosit: azonnal bízzák Gerőre a Belügyminisztérium vezetését. Mindegy, hogy a berlini zavargásokra hivatkozott - ahogy RM állította vagy a csehszlovákiaira. A lényeg, hogy RM elutasította Beriját, mivel a gazdaság gyors rendbe rakása miatt Gerőt épp most mentesítették minden más munka alól. „Berija egyre ingerültebb lett, s fenyegető hangon beszélt velem.” RM bevitte a PB elé az ügyet, ahol a dörzsölt Gerő is elvetette Berija ötletét. Álláspontjukat RM közölte Moszkvával. Néhány nap múlva „a SZU KP prezídiuma” táviratban szólította fel Rákosit, hogy azonnal utazzon el egy delegáció Moszkvába, és fel is sorolta, kiket várnak. „Először fordult elő, hogy a magyar kommunista párt delegációját nem maga a párt állította össze.” RM kérte, hogy a hivatalosan pártonkívüli Dobi jelenlététől tekintsenek el, de a Kreml ragaszkodott hozzá. A névsorból kimaradt Révai megmondta Rákosinak: az ilyen átnyúlás egy pártvezetés feje fölött a leváltás kezdete.9- Rákosi talán 1953. június 11-én közölte velem a Parlamentben, hogy másnap kora reggel Moszkvába utazunk repülővel az SZKP elnökség meghívására - emlékezett vissza Földvári Rudolf (1921), aki akkor a Budapesti Pártbizottság titkára volt. - Nem értettem, miért hívnak bennünket, nem tudtam, mi a szerepem, Rákosi nem közölte azt sem, hogy miről lesz szó.- Úgy tudtuk, gazdasági segítséget kérő delegáció ment a Szovjetunióba - említette Vég Béla (1922) -, de nem pénzzel, hanem egészen más útravalóval tértek haza.

Az 1953. június 13-ra Moszkvába rendelt magyar párt- és kormányküldöttségbe meghívott volt RM mellett Gerő Ernő, továbbá Nagy Imre, a Minisztertanács elnök- helyettese, s kollégája, a hajdani szürke taxis Hidas István, Hegedűs András mező- gazdasági miniszter, Dobi István az Elnöki Tanács elnöke, Szalai Béla, a. miniszter- tanács titkárságának a vezetője - aki a Központi Vezetőségnek sem volt a tagja -, és az említett Földvári Rudolf. A négyes fogatból ejtették tehát Farkas Mihályt és Révai Józsefet. Nem hívtak senkit az ÁVH, a belügy és a honvédség berkeiből, s a PB- póttag Dénes István helyett a vezetés harmincas éveiben járó fiataljai közül Hegedűst, Hidast, Földvárit és Szálait akarták látni. (A korabeli protokollban - akár a fentebbi névsorban - a PB-tag Nagy, Hidas, Hegedűs megelőzte Dobit, az Elnöki Tanács „kisgazda” elnökét.) Közülük RM a nem sok vizet zavaró Dobi mellett Nagy Imrét sem szívesen vitte magával. Tőle tartott. Legszívesebben ezt az egész megalázó cécót kitörölte volna az életéből. Az egyik legnagyobb sérelem itt érte: a szovjet vezetők „könyökig vájkáltak, s rendezkedtek a Magyar Dolgozók Pártja belügyeiben”. Őt,

“ Közli Rainer M. János Nagy Imre. 1956-os Intézet, Budapest, 1996. 511. old. a Cold War International Project Bulletinre hivatkozva. (Issue 5, Spring 1995. 10-21. old.)

9 Visszaemlékezések, 9-11-12. old. (meghívás Moszkvába)

43