Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Körmendi Lajos: Kipcsakisztán

Az enyhet adó sír Összehasonlíthatatlanul színesebb költészet a Varga Endréé, mint testvéréé, Varga Mihályé. Amíg a juhász-poéta csak a fájdalom hangját ismeri, addig bátyja sokféle té­mát sokféle módon énekel meg. A Nagy-Kunságban megjelent művei közül sorban az első a Két áldozat című ballada. Szaggatott előadásmód, a menyasszony érzelmeinek vad hullámzása jellemzi, s a végére ott marad a két áldozat, a harctéren elesett vőlegény és a megtébolyodott menyasszony. A viszontlátásra című munka szerelmes vers. Az első és második strófa elején an­gyalnak szólított nő csókjait dicsőíti Varga Endre rajongó hevülettel. Ezt követően je­lent meg Nagykunságon, majd A jelen útja című verse. Ez utóbbiban áldoz szíve iste­nének. Ezt írja: „Gyermek álmok s füstbeszállt remények / Mit számomra a múlt fel­mutat! / Éljünk hát az élet jelenének / Megtaláltuk már a jó utat!” A jelen kínálta örö­mök (itt a szerelem) kiélvezésére buzdít a költő. Talán már beteg volt, s tudta, hogy ez a jelen csupán nyúlfarknyi. Egy jó esztendeig élt még. A Képeddel alszom el című vers megszólítottja is a lányka. Minden páratlan számú versszakot ezzel a sorral zár: „Ké­peddel alszom el!”, míg a páros számú strófákban: „Képeddel ébredek!”. Csakhogy amíg a vers elején és közepén még a megfelelő napszakokat követi az elalvás vagy az ébredés, addig a költemény végén az elalvás már a halálra utal, míg az ébredés a feltá­madáskor történik meg. A Csend ül a vidéken című vers ismét a Nagykunságra röpíti a költő képzeletét: „Messze-messze száll a Kunság szép terére / Délibáb ölelve rónán át suhan! / A nádfödte kis lak, hol születtem áll még / Beh jobb volna, hogy ha most is ottan élnék / Vigan, boldogan”. Először a születi említi, aztán egy kékszemű leányt. Az utolsó előtti szakasz mintha ismét betegségére utalna: „Messze száll a lélek, a kép­zelet szárnyán / Hej! de a szív az nem! mindig lent marad! / Porban! a miből lett! s egy vigasza van csak / Hogy e földön minden-minden fájdalomnak / A sír enyhet ad!”. Egy év múlva azért lövi magát főbe, hogy megszabaduljon a szenvedésektől. A Távolban cí­mű versben is az a bizonyos kunsági leány a megszólított. A költő boldog, mert mindig reá gondol, ám az utolsó négy sor elgondolkodtató: „És így egy édes álom lesz / Megunott életem: / Boldog vagyok, távolba rád / Gondolva édesem!” A megunott életét 1879 szeptemberének a végén említi. A Szerelem vallomás egy csattanóra épülő vidám vers. Az Üvölt az őszi szél címűben kopár, rideg tájat ír le: „Mint elhagyott kedves / Úgy néz ki a vidék”, úja, majd így kiált fel: „Éltem méltó képe / Te megfosztott vidék!” Azzal zárja a verset, hogy a vidék tavasszal újra kivirul, „De az én éltem már / Mindig ősz, - s tél leszen...” A szöktetés című vers mulatságos történetet mesél el a vé­gén gondosan előkészített és kiszámított csattanóval. Az Edisonhoz című versben arra próbálja derűs hangnemben rábírni a „találmányok, ihlet fölkent” emberét, hogy olyan műszert találjon fel, amely „biztosan és könnyű szerrel fogja meg a lány szívét”. A Nagy-Kunság című újságban utoljára a Családi ünnep jelent meg. Egy sátoros ci­gány életének fontos epizódját írja le itt hitelesen, s a vidám színekkel felrajzolt törté­net a végén komor tónusúra vált. Tucatnyi vers Varga Endre Nagy-Kunság-béli hagyatéka, de ezekből a művekből máig sugárzik a tehetség ereje. Az olvasó láthatja, hogy ez a tragikus sorsú karcagi katona-költő tudott hangulatokat festeni, jellemeket ábrázolni, szerkeszteni, a nyelv­vel bánni, volt érzéke a humorhoz éppúgy, mint a tragédiához, volt formaérzéke, s még annyi más erénye! Persze, ezzel együtt sem volt egy Arany János. Kérdezhetik, hogy akkor miért kell rá ennyi szót vesztegetni? Egyrészt azért, mert teljesen ismeret­len költő létére is meghaladja jó néhány, időnként emlegetett kortársa színvonalát. Másrészt viszont Karcag város lapjában az ismert költők közül ebben az időszakban csupán Reviczky Gyula fordul elő egyetlen verssel, Varga Endrének pedig egész élet­műve itt jelent meg. Tehát inkább ő alakította a közízlést szülővárosában. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom