Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Kudelász Nóbel: A szénrajz

Kinyitottam. Egy fakó, homályos, és - mi tagadás - meglehetősen sikerületlen rajz reprodukciója állt a nevezett oldalon.- A rajz címe Allegorikus jelenet - magyarázta Ilona. - Ez tulajdonképpen egy vázlat, amit a MESTER pauszpapírra készített. Ekkor már nagyon beteg volt, láthatod, a rajz skizoid jellegeket mutat. Nézd meg jól.

Ránéztem a rajzra, és gyorsan számba vettem, amit láttam rajta. A jobb oldalon egy magas talapzaton szakállas férfi mellszobra, a talapzat tövében deformált törpe, előtte szintén torz nő - talán nő - térdel, és szeretettel néz rá, a kép közepén talán fából készült faragott pad, vagy ilyesmi, fölötte két fura bagolyfej fog közre egy virágvázát, mellettük Vénusz szobra - gondoltam én -, az is erősen eltorzítva, a kép bal oldalán két virágcserép, bennük meghatározhatatlan fajtájú növények, egy bánatos férfifej, amely az előtte lévő, elszáradt facsonk ágán ülő éneklő rigóra néz. A távolban egy mecset tornya. Ennyi, amit első látásra kivettem a rajzból. Életemben akkor láttam először.

Ilonára néztem, várakozva bólogattam.- Tudod, hogy égetik a rajzszenet? - kérdezte.- Fogalmam sincs.- Mert ez a vázlat azzal készült.- Nem tudom. Hogy?- Kibélelnek egy fémhengert agyaggal, megtöltik apróra hasogatott mogyoró- vagy hársfaágakkal, és addig égetik, amíg szén nem lesz belőlük. A mogyoróból égetett szén kissé keményebb, a hársból égetett puhább. Csontváry ezt a vázlatot mogyoróból készített szénnel rajzolta. A szenet egy Takács Viktor nevű embertől vette, aki maga égette a szenet.

Bólintottam. - Eddig világos.- Ez a Takács Viktor 1913. március negyedikén kora reggel kiment a kertjébe, és egy félig már elkorhadt mogyorófát gyökerestől kiásott. Sokat vesződött vele, de megérte: a használható részből egy csomó szenet, rajzszenet tudott égetni. A maradékot eltüzelte. Most figyelj. Csontváry ebből a szénből vett, és ezzel a szénnel rajzolta meg később ezt a vázlatot. A mogyorófa pedig én voltam.

Itt elhallgatott, és rámnézett. Elmosolyodtam.- Hát, ez nagyon szép... történet. Nagyon szép. írd meg.

Hona összecsukta a könyvet az ölemben, félretette és rámnézett újra.- Nem hiszed el, ugye? - kérdezte.- Micsodát?- Hát azt, hogy ez megtörtént. Hogy így volt.- Hogy nem csak kitaláltad?- Igen.- Es hogy te mogyorófa voltál?- Igen.- Hát, nem... De jó sztori, mondom, meg lehetne írni.- Szóval nem hiszel nekem - mondta, és lehajtotta a fejét. - Nem baj. Én tudom, hogy így volt. Átéltem, amikor először láttam a vázlatot. Lepergett előttem az egész. Éreztem, hogy ott vagyok az UJJAI között, izzad a KEZE és forró, és saját testem hamvával kentem össze. Úgy kapaszkodott belém, mint én a gyökereimmel a földbe, mielőtt kivágtak volna. Ez volt az én előző életem. Nézz rám. Vékony vagyok, nyúlánk; hosszú, barna hajam van, hosszúak az uj36