Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Nino Nikolov: Mellesleg; Marin Georgiev: ítélet; Szerelem; Petar Alipiev: Kaliakra; Későősz; Déli szellő; Nino Nikolov: Nagy László emlékére; Az én Balkánom; Marin Georgiev: Halotti tor; Vízimalom - Utassy József és Kiss Benedek műfordításai
Petar Alipiev Kaliakra A távolságok feloldódnak a szürkéskék tejben. A láthatár alján világos-ezüstös sáv ragyog. Az éles sziklák alatt, az iszonyú mélységben lenn, a pillantás s a gondolat alatt is víz - víz locsog. Lentről üvöltés verődik vissza és felrobban. Pupillákba merülve sas kering magányosan. A tenger valahol úgy olvad össze az égbolttal, hogy szinte semmivé válik, mint jeges űr, olyan. Valójában mi hát az idő a mélységnek, a köveknek, csengő levegőnek, moháknak, a halványkék feneketlen égnek, a szélnek, a víz csobbanásának, a barlanghomálynak ? A némaság körös-körül a térben megnövekszik, s ámulok: ki is vagyok én itt a sziklán, ki lehetek ? Semmiség, por vagy szellem, aki uralja ha tetszik a viharokat, örök nyugalmat és mélységeket... Az utolsó sárgult levelek a juharfáról le úgy szállongnak, hogy a reggeli nagy szürkület láttatja lengő légballonoknak. Törzsén kering egy fekete pók, mintha a kérgére jegyezgetne, de végül is, mondd, mire valók vékonyka hálói a hidegben ? Az odvas fán nem mászik hangya, egy árva muslinca se szállong. Csak száraz levél, fönnakadva, ringatózik a csipkeszálon.
