Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Bogdán László: Elégia Balassi Bálintért (vers)
Bogdán László Elégia Balassi Bálintért Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért című versciklusának magyarítása „Pokolbeli kísértetek faggatnak” (Balassi Bálint töredéke) I. Balassi alszik. És mind alszanak. Bajtársak. Rabok. Satrafák. Spinék. Dobrokolnak, horkannak lovak. Lábon az őrök. Felettük az ég. Alszik a szablya. A zászló elpihen. Alszanak lándzsák, sisakok és vértek. Mozsár és pisztoly. Hajók a vizen. Szószék, palástok, legyezők és kések. Az éj homálya mindent elborít. Szerte katonák. Feldőlt tekebábuk. Csizmák és menték, köpenyek álmodnak, fehér cipellők és szakállas ágyúk. Cipőcskék lányról, ágyúk ellenségről, mind-mind aléltan az álmára vár. Alig hallható nesz kél egy bástyáról. Álmodva adja önmagát a vár setét képzelgések kezére. Halál ólálkodik a hétalvók körül. Mindenki alszik és csodára vár, végső kínjában már annak is örül, ha álma Esztergomból elragadja, sziklás hegységbe, szabad tengerekre. S a hős, ki ébren célját fel nem adja, rábízza magát csalárd, víg szelekre. Alszik Esztergom. És mind alszanak csiszárok, cédák, barátok, kutyák, alszik ablakon a rács és kutak vödreikkel vad álmukat alusszák. Alszik börtönkapun lánc és lakat, a papírlapon alszanak a versek, tányérok, másfák, bugyogók, kupák, asztalok, érmék, szőnyegek és vermek. Egér és macska, denevér, szú, ember. 1
