Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Határ Győző: Hömpölygő beltenger (Kötetlen elmélkedés Kabdebó Tamás Duna-trilógiájáról)

gyár alvállalata regényt íratott belőle a forgatókönyvíróval... Avagy tán mégis igaz, hogy a regény volt előbb, amelyet utóbb filmre vittek? Mi volt előbb, a pellicula vagy a könyv, a tyúk vagy a tojás? Máig sem tudom eldönteni: annyi módon Mappa Mundi, érdekes kódex, szakértelemmel restaurált Duna-inkunábula, Duna-ősnyomtatvány hajszája és annyi, különféle Duna-kongresszus után, melynek egyikére Cs. Szabó Lászlót is odavárják, de ő azzal teszi magát emlékezetessé, hogy „nem jön el”. Igaz, a szóbanforgó finomtollú esztéta távolmaradása jó ürügy arra, hogy végigélvezzük a Titokzatos Ifjonti jövevénynek előadását a hajóépítés tudományáról: hangvétele és árnyékrajza a megszólalásig ismerős.

A szakkongresszusokon az összefutó fejesek, - tudósok, könyvtárosok, szakmabeli kékharisnyák és kékharisnyakergető szoknyavadászok millióm enciklopédikus dolog- ságot mondanak el a Dunáról, ami csőstül: klasszika-filológia, történelem, földtan, líra; vagy hajó/halász/halismeret elmekápráztató sokfélesége.

Nemegyszer plebejus hunyászkodással figyeljük a beszélgetőket, akik folyosón és társalgóban is ugyanolyan ultraműveltek és legalább félarisztokraták (megmászhatat- lan családfáikhoz képest ugyan ki és mi egy Cyrano de Bergerac, aki csak úgy ide- pottyan a Holdról?). Az ellesett társalkodás bűbájos-nagyvonalú és olykor kacagtatóan tudálékos; ennek ellenére nem hagyjuk abba és nem tartunk kacagó-szünetet, mert bennünket is érdekel minden Duna-információ, legyen az históriáskönyv, elrongyolt földabrosz, folklorisztikus jézuskázás, vagy laktató szerb kulináriák nyálcsorgató olvasmánya - párolgó gyucsewel, sercegő zsírban sült bikatojással a közepén és keszőce mellé. A könyvben felbukkanó Bori Imre (kiváló újvidéki irdalomtörténész-professzor) e sorok íróját is ugyanúgy, ugyanott, ugyanazzal vendégelte meg (a kocsma különszo- bájában, mert a gyógyszeralapanyag bikatojás felszolgálás tilos). Ha valamit egyáltalán hozzátehetnék ehhez a tömérdek könyvhöz, csak annyit, hogy megtapasztalásom szerint a vendéglő illemhelyén guggolós unisex talajvécé található - ami az arab világ Előretolt Állása Rácországban, Európa véghatárán.

Mindezentúl magam is tanúsíthatom, hogy a fölemlített kongresszusok rokonkongresszusain szóról-szóra ilyen mederben, ilyen szólamok, ilyen társalgások szoktak kialakulni, s ami elsőre hihetetlen, az a realista valóság: ezek amolyan igazándi, „életből-ellesett” beszélgetések.

No, de mit nem mondok: csak az ókorig? Ez az elkalandozás időben és térben, mely a folyamregényben a kotró funkcióját tölti be, ez eszembe juttatja Jules Romaint és iskoláját a század elejéről: a szimultaneisták mintegy „összenézik”, ami a földi térben egyszerre van. KT túltesz rajtuk, amennyiben a tér kiterjedéseiről átugrik az időtérre is; egy (betétnek is mondható) régészeti előadásban behatolunk a történelem előtti idők telérjeibe és sok ezeréves távlatból vizsgáljuk a Duna-tájegységet, pergetjük üledékét, a löszt, a kavicsot és tetten érjük halászó-gyűjtögető eleinket pattintott ob- szidián-dárdahegyeikkel, széttiport bográcsaikkal, csontjaikban, haló poraikban. így hát kőkorszakbeli „elő-magyarjainkról” is szól a rege, bár mások rájuk fogják, hogy kelták voltak az istenadták; nekik ugyanaz a megtiszteltetés jut, mint később a római korszakoknak - bár sem ezek, sem azok nem tudhatták, hogy azon a Pannon földön járnak, mely másfélezer évvel Róma után Magyarhon szentelt földje leend („leend”; Kutya meg a mája: ilyen ragadós a regény „negyvennyolcas” vonulatának korhű ar- chaizálása - ahogy a németajkú Széchenyi tanulta és Kossuth minden utolsó honvédja szólakozott: gyerekkoromban még látni lehetett ilyen aggastyánokat a napilapok fényképein - mi több, iskolalátogatásokon meg is jelentek a dobogón.)

A rengeteg sikerült írói kúpszelet közül egy már-már parabolává szélesedik s ezzel kezdődik a trilógia második rése: a Scriptor genealógiájával. Nem kevesebb, mint 19 „felmenőjét” az író a római provincia idejéig követi. Visszabukdácsol ez a huncutul somolygó „genealógia” a történések jó harmadfélezer esztendején. Van a lúdtollforga- tók között kacagtató, szánalomgerjesztő, tiszteletet parancsoló; „volt brilliáns tudós,

85