Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Valastyán Tamás: Talán száz, talán ezer éjszaka (A találkozás mint idő és az emlékezés kontúrja Bálint Péter Búvópatak című regényében)
próteuszi alakváltozatainak tekintjük: a regény attól függően, hogyan közeledünk hozzá, mutatkozik meg előttünk, hasonlatosan a görög mítoszvilágból ismert „tengeri öreghez”, Próteuszhoz, aki Menelaos erőszakos cselvetése elől próbált megmenekülni akként, hogy különböző alakokat öltött magára, sőt még vízzé és tűzzé is átváltozott, persze hiába. Nem könnyű hát a kritikus dolga - legyen a választott tárgyához való közeledés akár bíráló szándékú vagy netán affirmativ jellegű -, ha el szeretne igazodni Bálint regényes labirintusában. Ehhez az eligazodáshoz egyrészt természetesen nem kevés türelemre van szükség - türelemre, amelyről Maurice Blanchot Orpheusz5 kapcsán azt írja, hogy „a türelem az a fortély, amely igyekszik úrrá lenni az idő hiányán, miközben belőle egy másik időt, másképpen mért időt csinál”6, vagyis a művel való érintkezésünk során teljesen át kell formálni az időt, fortélyosan finomítani szükséges időérzékünket, hogy végtelen várakozással, csenddel és tartózkodással ki tudjuk tölteni az idő hiányát -, másrészt arra a szenvedélyességre, amiről megint csak a Széljegyzetek...ben éppen Blanchot orvén töpreng írónk: „a kritikus is csak egyfajta szenvedélyes olvasó, aki valamiféle belső késztetés okán, az olvasás közben szerzett élmények felfejtése és összegzése érdekében ragad tollat, és saját érték- és ízlésszempontjai szerint, a művel - vagy éppen az íróval - folytatott párbeszéden keresztül mutatja meg, miként olvasta és milyen optikából értelmezte a művet”7. A fortélyos és szenvedélyes olvasás mellett e regényes labirintusban persze legfőképp az könnyíti meg az eligazodást, ha kitüntetetten figyelünk valamely motívumra, azaz ha a Búvópatak bonyolult szövésű szőtteséből kihúzunk egy szálat, amelynek segítségével talán képesek leszünk az egész textust megrezegtetni, szólásra bírni, s melynek mentén sok mindent érinthetünk Bálint művének gazdagságából, visszadobva a labdát mindamellett ezáltal az írónak, aki remélhetőleg némiképp igaztalan és sarkító ítéletét - mely szerint „egyetlen kritikusban sincs annyi érzékenység és sokféle elemzési szempontra való nyitottság, mint amennyit egy író elvárna műve elemzőjétől”8 - legalábbis árnyalni fogja. Nos az a motívumszál, amelyre ezúttal fel szeretném fűzni értelmezésemet, a találkozás pillanata és eseménye lesz. A találkozás - olykor revelatív, máskor természetes jellegével - át- és áthatja a Búvópatak rétegzett regényszüzséjét, személyek közötti vonatkozásban éppúgy, mint a műalkotásokkal való, a művet és befogadót, róla morfondírozót egyaránt átalakító szembesülés tekintetében, legfőképp azonban a regény két virtuális főszereplője, az idő és az emlékezés szempontjából betöltött funkciója révén: a találkozás az idő és az emlékezés kontúrjaként mintha arti- kulálhatóvá tenné e két csöppet sem diszkurzív vagy inkább fogalmazzunk finomabban, nem éppen diszkurzivitásukról elhíresült fenomént. A találkozás pillanatában és eseményében mintegy összesűrűsödik s megszelídül az idő, és megragadhatóvá válik, kirajzolódik a formája (az idő alakzatának s fenoménjának ezen megragadhatóvá tétele, elsajátítása hasonlatos ahhoz a processzushoz, aminek eredményeképpen Proust híres művében az időről mint „magáévá tett idő”-ről beszél: „ez a délelőtt, amely éppen ma egyszerre adott fogalmat művemről, és keltett félelmet bennem, hogy majd képtelen leszek megvalósítani, legfőképp alighanem azt a formát fogja kirajzolni, 5 S ha már Orpheusz felbukkant ezen interpretációs kísérlet közben, meg kell jegyezni, hogy Bálint Péter szivének kedves mitikus hősről van szó, akivel szívesen bolyong írói kalandozásai során, s akiről írt is egy esszét. Lásd: „Gőgös papjai a Lantnak” (Az Orpheusz-mítosz lélektani realitásai). In: Arcok és ál-arcok, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1994. 261-276. 11M. Blanchot: Orpheusz pillantása (Szabó László fordítása). Határ, 1992. december, 7-8. 7 Széljegyzetek... I. m. 228-229. " I. m. 191. 69
