Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Sándor Iván: Változó korszak – változó regény (Egy gondolat a történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatáról)
A magyar történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatának kidolgozását azért is tartom elengedhetetlennek - vajon lesz-e erőm-kedvem részt venni még ebben az alapozó munkában? mert enélkül nem érthető meg például Bibó a zsákutcás fejlődésről szóló felismeréseinek kontinuitása az ezredvég - közelebbről a rendszer- váltás utáni - magyar társadalomfejlődésben, illetőleg ennek a hagyománnyá érett folyamatosságnak a kapcsolata a magyar epika huszadik századi „zsákutcás fejlődésével”, valamint ennek teljesen más körülmények, más epikai poétikák és esztétikai értékrendek között is érvényben maradása a századvég utolsó évtizdeiben (beleértve a posztmodernitás körüli vitákat, illetve a teória és a művek kapcsolatában kialakult új elméleti dominanciákat). Beszélgetéseink során és az első regényváltozatomhoz fűzött részletes írásbeli instrukciói alapján meggyőződhettem róla, hogy Komoróczy azok közé a tudósok közé tartozik, akik a történelem tényeinek megragadására törekedve, az ábrázolásukra is törekednek - a történettudós esszenciális eszközeivel - illetve jelentős lépéseket tesznek a történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatának áttekintésére. Az epika ma radikálisan rákérdez a tradícióra, miközben együtt keresi az európai regényhagyomány és a posztmodern tapasztalatok alapján azokat a nézőpontokat, poétikai szerkezeteket, amelyben az ezredforduló emberi helyzeteiről beszélhet. A történettudomány ma radikálisan rákérdez a tradícióra, miközben megtisztítja „talált tárgyait” és azokat a nézőpontokat, nagy struktúrákat kutatja, amelyekben kifejezheti az ezredforduló társadalomfejlődésének lényegiségeit is, a történelemről elmondható felismeréseit. Nem tudom, mennyire tekinti az ilyen nézőpontok kialakításában Komoróczy Géza példaszerűnek mondjuk Giuglielmo Ferreró, és az ő nyomán Bibó István munkásságát, de nagy tanulmányai engem arról biztosítottak, hogy - a maga területén - átlényegítette magán mindazt, ami belőlünk ma is időszerű. A szefforiszi ösvény egyik alapmítosz-szálának, az „Elijáhu-story”-nak az átértelmezésével, az a hiány foglalkoztatott, amelyben a jelentésre való várakozás „üres helyzete” telítődhet. Epikai rész-elemként exponáltam egy kérdést, amely így hangzik: járt-e Elijáhu Türoszban és Jeruzsálemben? (A kérdés mögött a következő kérdések vannak: meggyőződött-e Elijáhu arról, hogy Bál Córnak, Türosz urának oszlopa mellett volt-e egy a Jahve somróni templomában lévő felirathoz hasonló felirat? Ugyanis, Aháb somróni király felesége, az „idegen”, a főniciai Izebel, feltételezhetően megüzente apjának, Bál Córnak, hogy Ahábbal kötött szövetsége bizonyságául, állítson emlékoszlopot Türoszban Jahve dicsőségére, hiszen Aháb is emelt Somrónban az ő, Izebel számára áldozati helyet. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy el- ment-e Elijáhu Jeruzsálembe, hogy meggyőződjön arról, elkövette-e valóban azt „hibát” Aháb, hogy nem ment el oda, amikor feleségül adta a lányát Juda királyához.) Elijáhu e két, a bizonyság megszerzésének lehetőségét magába rejtő útjának elmaradása ugyanis - a mítoszt a rákérdezéssel újraíró epikai szerkezetben - minősítheti azt a tényt, hogy Elijáhu végül is elátkozta - a történeti tények szerint - Ahábot, amiért idegen asszonyt hozott Somrónba. Amiből a tanulságot aztán annyiféleképpen vonták le a regényben, ahányan állást foglaltak: „Volt, aki szerint Elijáhu mentette meg az Örökkévaló parancsait, és űzte el a bálványokat. Volt, aki szerint Aháb mentette meg a népet azzal, hogy szövetséget kötött a házassága révén Föníciával, az asszírok hódításaival szemben. Volt, aki szerint Izebel gyűlölte Elijáhut, mások viszont úgy emlékeztek arra, amit hallottak, hogy Elijáhu eltúlozta a bálványimádók számát, és a királyi család kiátkozásával meggyengítette az asszírok elleni szövetséget... Az Idegen a nép elvesztésének legfőbb okozója. Az idegen a nép erejének gyarapítója.” A mítosz, az epikai motívumhálóban a hagyományra kíván rákérdezni. Egyszerre a regényhagyományra és a történeti hagyományra. Rendkívüli módon segített nekem ebben Komoróczy Géza Bezárkózás a nemzeti hagyományba című tanulmánya. Nézőpontjai, tudományos módszere, egy megmerevedett struktúrát szétszedő radiká85
