Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Zelei Miklós: Átkelés (irodalmi forgatókönyv)
főznek, mások csak isznak, alszanak. A ketrec kerítésének tövében egy bokor mögött a bajszos és a kopasz guggol letolt nadrággal, a kezükben Népszabadság. Bajszos: Látod mi van itt. Kopasz: Hát igen. Bajszos: Ezekkel, apám, nem lehet mit csinálni. A lelkedet kipakolhatod elébük, hiába! Igénytelenek, kultúrálatlanok maradnak örökre. Kopasz, nagyokat nyög: Bazmeg, örökké szorulásom van, ha utazok. Női hang: Mi lesz már, fiúk? Még sokat kell várni? Kopasz: Ráadásul siettet. Teljesen elment az ingerem. Olyan dugulásom lesz, hogy a végén bélcsavarodást kapok. Bajszos: Nyomjad, bazmeg, hogy minél hamarabb szabaduljunk innen. Nézd meg, az oroszok, a tótok, a szőröstalpúak, az ukránok, a cselákok nyomait. Ok szarnak össze mindent. Kopasz: Hogy lépni se lehet. A sorompók sorban egymás után villámgyorsan emelkednek föl, katonák ro- hangásznak idegesen, kulcsokkal hadonásznak. Katonák: Utat! Félre! Davaj! Gyerünk! Bisztró, bisztró! Oszvobogyítye puty! Nyomás! Nazád, nazád! Precs z ceszty! Hybaj, hybaj, bezs do picsi! Tűnés! Zmiznyi! Fekete Mercedes tör előre a sorok között, a tetején, a motorházon, hátul a csomagtartón és bent a műszerfal tetején is kék villogó forog, időnként sziréna visít fel, a sofőr feje kilóg az ablakon, a jobb oldali ablakban pedig egy kar hadonászik piros tárcsával. A hátsó ülésen égszínkék, aranysújtásos egyenruhában, rezzenéstelen arccal terül el egy figura, nem néz sehova, váll-lapjain dió- nyi aranycsillagok, a gallérján tölgyfalombok, a karján is széles aranysávok, lába az ülésen, a nadrágja szárán széles, piros csík. A katonák mindenütt megmerevednek, tisztelegnek, ahol a villogó autó elhalad. Mögötte két leponyvá- zott teherautó gurul, mindkettőt egy-egy kigyúrt, kopaszra nyírt, karkötős, fe- héringes alak vezeti, mellettük egy-egy rájuk tökéletesen hasonló krapek könyököl a lehúzott ablakban. A várakozó kiscsempészek értékelik a láttottakat. 60
