Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Szekér Endre: Határ Győző határtalan versvilága (Válogatott versek: „H. Gy. levelesládája”)

mű versét - hetven utánra („kis örökkévalóság vagy annyi se tán / amennyi itt következik hetven év után”). S a Temze-partján, a Londoni Dunatájon élő, mindig hazaérkező, otthonlévő költő megkeresi a többi képzeletbeli levelesládáját is örök középkori lovagként-földönfutóként-magyarként és a világmindenség költőjeként, örök teljesség-igénnyel, mint Weöres Sándor írta Határ Győzőnek című versében: „Győzőm, ismerjük egymást kilencven éve, / már az első találkozáskor öregek voltunk, azóta kissé fiatalodtunk / - de nem érve / soha semmiféle révbe. // Azóta mit tettél; / Szavakat, / mik fémmel vagy fával ütnek, / vagy simogatnak, / önmagukkal egyenlők. / Bennük ez a kor, amiben élünk. / Bennük a sok korszak - múltak, eljövendők. / Viselik természetes erejét / annak, ki benned megszólalt. / Viselik szerzett tudását / annak, ki... / Viselik bolondságát / annak, ki... / Es többen ne keressen senki, / mert úgysem lehet, / csak ahogy végigfeküdtünk / születésünkben, / életünkben, / tanulva, pusztulva // halálunkban - már előre / és /az átléphetetlent átlépted szavaddal”.

Honvágy

34