Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Szekér Endre: Határ Győző határtalan versvilága (Válogatott versek: „H. Gy. levelesládája”)

mus és a rím játékosan röpíti végig a verssorokat („kertekalján él a tálján / elhízik a hivatalján / hízik hasra és pofára / sok ülésnek vastag az ára”). Ezernyi nyelvi ötlettel hoz újat költői világába: verses zajtanulmányt ír (Kutyavilla csárda); széljegyzeteket tesz költői noteszébe (Széljegyzet, falrahányt krónikák...)-, népköltészeti elemekre épít („hegyet hágék lőtőt lépék”, Kámea)-, csaknem szociográfikus környezetrajzot fest („a nyilvános vécén a húgylefolyónál...” Börtönidő)-, gyakran visszatér a férfi és női hangra írt párbeszédes formához (pl. Életcél)-, máskor a Surrancsárokban a XIX. századi ‘suttyon-kukkon beköszöntők’ apológiáját írja meg; olykor a versterjedelem leszűkül (Statisztika); máskor meg hirtelen ömlenek a verssorok egymás után, például az időponttal jelölt álom-versek, -szövegek esetében (Kobakház); ironikus-groteszk bukfenccel átfogalmazza a Nemzeti dalt: „baleknak születtünk / balekként halunk meg: / nem naptári jeles / pirosbetűs ünnep.”

Határtalan gazdagságú Határ Győző költői világa. Nem indokolatlan a költő nevére „rímelő” határtalanság említése, a hihetetlen költői sokszínűség, műfaji, stílusbeli gazdagság érzékeltetése. Ezt maga a költő is világosan kifejezi azzal, hogy a hagyományos lírai műfajok (zsoltár, ballada, dal stb.) átformálása mellett maga is verskötetébe illeszt „más műfajú” másképpen lírai-költői alkotásokat. A Hajszálhíd című korábbi hatalmas versgyűjteményébe Tornyok tornyok címmel felveszi Az Őrzők Könyve fantasztikus regényének prológusát, Menyhárt evangéliuma egy részletét a Heliáne című regényéből, Puella Pauperrima címmel egy részt a Pepeto és Pepita című regényéből, az Olelhetetlenek három felvonásos táncjátékot és több részt Anibel regénytrilógiájából. Ezen részletek mellett számos alkalommal túllép a hagyományos lírai műfajokon. A Krónikás ének 1990-bői soraiba nyíltan „mai” valóságunk szivárog be a zülléssel, a szennyáradattal, a fegyelmezetlenség kultuszával. Az Ilia Mihálynak ajánlott A kétezredik év című versében verssoronként új és új ellentéttel lep meg: „én vagyok az izgató és én vagyok az izgatott / hallgatom a biztatót és biztatom a holnapot...” Kiolvasóverset ír - öreggyerekeknek Ini mini címmel. Hirtelen a közönség elé állva „kabarészámot” ad elő, versben, meghajolva, színészkedve, dalra fakadva, máskor meg gyorsan vidám táncdalt fogalmaz („de azért csak hoppsza-hoppla / tánc legyen: jó nyargaló / mi magunk vagyunk a bőgő / mi a talpalávaló”) Az Özön című közöny bölcseleti tanulmánykötetébe kancsal ajánlást illeszt versben („sovány vigasznak hét / szűk esztendejében / annak is leglélek- / dermesztőbb telében / kilencszázhetvennyolc / december havában / erre a parányi /vigaszra találtam.”) Golghelóghi című drámájának hőse angolul szól, majd magyarul, Terentius-mottóval: „Hitbéli Szent Reményt feladtam / Világát végére szaladtam...” S a költészet végtelenségében, időtlenségében hisz, neki közel van a Naphimnusz, ő az ifjú bűnös és a lelkivezető szavait örökíti meg, Tankréd nevében szólal mejg, mesét ír versben, románcot fogalmaz, álomtengeren jár, ő messzi világ vándora, Edent keresve, Epikureuszt szólaltatja meg, Senecát idézi, Rubens festményére gondol, Deus ex Machina című versében Taorminában lát csudát, „versvilág virágerdejét” keresi a Nyelv-karám verssoraiban.

Határ Győző „levelesládája” ez a válogatott verskötet, hiszen ő verseinek jelentős részét költő-barátainak ajánlotta, küldte el - például Jékely Zoltánnak, Áprily Lajosnak, Tornai Józsefnek, Baka Istvánnak és másoknak. Londonban, Wimbledonban (12 Edge Hifiben), Hongriuscule-ban, a maga hajszálhídján kiépített parányi kis Magyarországán, - hiszen ez a minden távolságot legyőző hajszálhíd valóban minden költői „terhelést” elbír - az időtlenség partjain ülve Az időtlenség partjain című versét ajánlja Károlyi Árnynak válogatott verskötete végén: „majd amikor nem győzte már és az idő kevésnek bizonyult önnönmaga telése-múlása figyelésére, feladta a küzdelmet // az ömledező lét odaadó figyelmetlenségének szentelte minden figyelmét s onnan tova oly szórakozottan peregnek napjai, hogy azok telését-múlását észre se vette // elérkezett az időtlenség partjaira és ez volt az ő megérkezése”. S megérkezésekor a szerelmesek levelesládájába dobta például a Feleségének, Piroskának írt Mondd utánam cí33