Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Tolnai Ottó: A guzlica (vers)
Tolnai Ottó A guzlica Ez a két eset akkor történt meg velem amikor az a bizonyos guzlicás pálinka sligovica pontosabban még szedte áldozatait (naponta közölték az újságok hányán haltak meg tőle): egy kitűnő kapcsolatokkal rendelkező leszerelt rendőr kotyvasztotta s árusította öreg guzlicást ábrázoló címkével ellátott jellegzetes lapos üvegben a gombamód szaporodó szerb köztársaságokban is egyesek szerint a harctérre is ő szállított ő látta el vukovár hős ostromlóit az isteni nedűvel a horvátok nem is sejtették miféle szövetségesük akadt hogy halálos méregről van szó tulajdonképpen különösmód sokáig nem tudódott ki ugyanis az emberek természetesének vették hogy hozzátartozóik mármint a törzs tagjai valamint felebarátaik nemcsak a frontokon hullanak mint a legyek (Csernobil ózonlyuk miegymás) a dolog akkor tudódott ki amikor a guzlicás pálinka (sligovica) egyik áldozatának temetési torán guzlicás pálinkát (sligovicát) szolgáltak fel és két hozzátartozója még ott a toron leesett a székről meghalt (azért csak kettő mert aki sört ivott rá az ugyanis életben maradt) mondom tehát hogy ezek az itt elmesélendő történetek akkortájt estek meg velem amikor még nem sikerült az olcsó isteni nedűt
