Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Tolnai Ottó: A guzlica (vers)
a guzlicás öreget minden kis zugkocsmában kivonni a forgalomból amikor az isteni nedű még javában szedte áldozatait. Modern szobrász barátom akinek éppen most rendeztek pesten szép nagy tárlatot modern szobrász barátom törökkanizsán született én magyarkanizsán így motívumaink mint amilyen a fakorcsolya például (a rianó tisza közepén korcsolyázni máig elmesélhetetlen élmény számomra ugyanis a félelemmel elegy gyönyörtől a szó szoros értelmében összeszartam magam) nagyrészt közösek modern szobrász barátom akinek absztrakt és félabsztrakt formáival tele Szabadka és palicsfürdő meghívott magához öt éve itt élsz már s még egyszer sem voltál nálam mondta meghívott hogy megmutassa pesti tárlatának anyagát is többek között (emlékszem ipoustegy-ről beszélgetünk egyes munkái ugyanis egyértelműen ennek a felénk kevésbé ismert nagy művésznek a közelségét mutatják mint hamarosan kiderült barátomnak volt alkalma személyesen is megismerkednie ipoustegyvel) reggel amikor elment otthonról még nem gondolhatta látogatót hoz haza magával így történhetett meg hogy belépve a szoba közepén egy guzlicát pillantottam meg a konyhaasztalon pedig már ott hevert gipszbe öntött másolata hogy oldjam zavarát hirtelen arról kezdtem értekezni a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója illetve a reá tapadt hamis mítoszoktól való megtisztítása (karadzicot is láthattunk guzlicázni ugyanis tehát a bronzguzlica akár neki is készülhetett sosem tudni) a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója 25
