Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - A változásokról álló napig lehet tűnődni (Beszélgetés Buda Ferenccel) – Az interjút készítette: Füzi László

Veszítettünk anyagiakban, időben, energiában rengeteget, viszont nyertünk tapasztalatokat: ilyet is, olyat is. S végül a visszatérés ajándékát...- Abból, ami veled történt, sok mindent megmutattak a verseid: különösen a kilenc- vennégyes Árvaföld és az 1996-ban írt Himnusz haza. Összetett, gazdag, nagy versek: a személyes gondok éppúgy megfogalmazódnak bennük, mint a közösségi lét kérdései. S mindegyikben elemi élményként jelenik meg az Alfáidhoz való kötődés. Az újabb magyar irodalomból már hiányoznak a táj-versek, annyi mindennel együtt ezek is lejáratódtak, Te pedig érvényesen tudsz szólni ebben a „formában” is. Nyilván azért, mert rendkívül erős kapcsolat fűz magához az Alföldhöz...- Ezekről a versekről sem könnyű beszélni, ahogyan egyik versemről sem beszélek könnyen. Nyilván azért, mert a válasz nehézsége, bonyolultsága miatt íródtak meg a versek, s hát azért is, mert egzaktan, racionálisan nehéz választ adni erre a miértre. Mihelyt a konkrét összetevők után nyúlok, elbizonytalanodok. No, nem azért, mintha valamiféle transzcendencia volna emögött, noha biztos vagyok benne, hogy a Legfőbb Hatalom, akiben én hiszek, nekem is szánt egy szerepet - következésképpen szánt egy helyet is, egy színteret, ahol a történet, az én történetem lejátszódhat. Tagadhatatlan, hogy az Alföldhöz való elementáris kötődésben óriási része van annak, hogy Debrecenben születtem, ott nőttem fel - azzal együtt, hogy mindig volt elvágyódásom domborúbb tájakra, s hogy az életünk legjava Kecskeméten telt el. Gazdag emberi kapcsolataim alakultak itt ki, kezdettől szívesen befogadtak, s én is magamba fogadtam ezt a tájékot. Persze, ez így még nem elégséges magyarázat, hisz számos ember éli le ott az életét, ahonnét folyton elvágyódik, ahol nem érzi otthon magát. Akkor hát miért, miért... Kell mögötte lennie valami korábban keletkezettnek, valami olyannak, ami az én életemet akár korszakokkal megelőzte... S az ember lát maga előtt a térképen egy szép kerek földrajzi egységet, Eurázsiának körülhatárolt területét, olvasott is tél-túl egyet s mást ennek a földrajzi egységnek a geológiájáról, őstörténetéről, történetéről, a legújabbat maga is éli már több, mint fél évszázada, s rá kell jönnie végül, minden misztifikálást mellőzve, hogy e szorosok, hágók szabdalta, lánchegység koszorúzta medence, ennek is a középtája, ez az alluviális síkság valaminő esszenciája, kivonata, vagy legalábbis tanulságos mutatványa Eurázsia történetének. Ahogy a környező hegyekből eredő folyóvizek lehordták ide középre kövecset-kavicsot, fövenyt, itt-ott aranyporral vegyesen, uszadékfát, s még minden egyebet, akként jelentek meg itt ősidők óta emberi közösségek, különböző okok, indítékok, vonzalmak folytán, s néhány - nem is túlságosan hosszú - időszak kivételével ennek a földnek mindig nagyobb volt a vonzása, mint a taszítása. Itt mindig lehetett élni, ha hagyták, s nem egyszer ideiglenes menedékül is szolgált - mint például épp napjainkban. A Himnusz hazában lehet, hogy nem ilyen szemszögből, vagy nem ilyen alapállásból ejtettem néhány szót...- Ez a vers rendkívül erősen kapcsolódik a Tanya-hazám című, több mint húsz évvel ezelőtt írt, ugyancsak „hosszú” versedhez. Ugyanaz az emberi alapállás, ugyanaz a számvető hajlam, a nyugtalanító kérdések sora, s néha még szavak, kulcs-kifejezések is visszatérnek... Összegző vers volt az - összegzőnek gondolod ezt is?- Természetesen. Ez a kapcsolat, kapcsolódás tudatos, s nem csupán annak okán, hogy az ember egy bizonyos életkorban már ritkán tud magáról megfeledkezve írni, hanem amiatt is, hogy bármennyire is törekszünk a teljességre, azt soha nem érhetjük el... A dolgok, jelenségek valamilyen vonatkozása, vetülete, nézőpontja új összetevőket mutathat meg, vagy - egyszerűen csak változik az idő, s benne mi is módosulunk. Nem ajellem és a lelki alkat kicserélődéséről van szó, hanem arról, hogy elmélyülnek a ráncaink, szomatikus és a pszichikai értelemben egyaránt, ha már az agytekervények nem szaporodhatnak. Egy és ugyanazon jelenségcsoportot másképpen látunk-láthatunk korábban, mint másfél vagy két évtized múlva. A Tanya-hazámnak több volt a közvetlen, a megtapasztalt valóságanyaga, a szociográfiai összeül