Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - A változásokról álló napig lehet tűnődni (Beszélgetés Buda Ferenccel) – Az interjút készítette: Füzi László
mondanom, hogy a legfontosabbak kimondására korábban is módot találtam. Ebben nem álltam egyedül, van, aki még inkább módot talált rá... Aligha érezhetek tehát hálát a rendszerváltozás iránt abban a tekintetben, hogy most elmondhatok valami olyat, amit korábban nem mondhattam volna el. Ilyen vonatkozásban egyébként ma is van kitől és mitől félni; sőt, a kimondott szónak, nem az írói szónak, hanem a kifecsegett információnak a korábbiaknál még riasztóbb és akutabb következményei lehetnek. Nincs tehát miért megköszönnöm ennek az elmúlt tíz esztendőnek a szabadságot. A szabadság bennünk van, ki-ki úgy harcolja ki magának, ahogy tudja, avagy kit-kit úgy részesít benne a legfőbb kegyelem, ahogy jónak látja... Ebben a mai szabadságban mindenesetre nekem úgy kell felkészülnöm az önvédelemre, mint egy vadonlakónak. A gond - az én esetemben - ott van, hogy az elemi önvédelemre, akár a szélsőséges körülmények közötti létfenntartásra még készen állok, ám sehogysem tudok „adaptálódni” az engemet körülvevő világ teljesen megváltozott szerkezetéhez. Hogy a magam számára is világosabbá tegyem mindezt, a fogalmi szférából áttérek a konkrétumokra. Gyalogolok kint a határban, akár órákig, akár napokig, biztonsággal felhasználhatom az ehető növényeket, óvakodom az ártalmasoktól, nagyjából tudok tájékozódni a felhős és a csillagos égen a szememmel, a legtöbb madarat a röptéről- hangjáról felismerem, de ha valaki azzal a kérdéssel szorítana a sarokba, hogy mi az a bux, magyarázat helyett csak elnémulnék, holott naponta többször is hallhatok róla a rádióban. S ez csak egy parányi csücske az egész szövedéknek. Bizonyára korszerűtlen vagyok. De: ilyen vonatkozásban nem is tudok, nem is akarok korszerű lenni. (Ámbár: ha nagyon akarnék, bizonyára tudnék, s ha tudnék, lehet, hogy akarnék...) Látom, érzékelem és tudomásul veszem a pénz-világrendszer realitásait, annál is inkább, hiszen akarva-akaratlanul naponta magam is elszenvedő részese vagyok, de soha nem tudom elfogadni, hogy a pénz áll az értékek csúcsán. Minden ízem tiltakozik ez ellen, akkor is, ha kénytelen vagyok használni... Nem akarom idézni a lassan már közhellyé váló észak-amerikai indián aforizmát, mely szerint, ha kivágták az utolsó fát, ha kifogták az utolsó halat, amikor már minden folyó megmérgeződött, akkor döbbenünk majd rá, hogy a pénz ehetetlen. De ide tehetem azt a rövid keleti közmondást is, amelyik szerint: a pénz piszok a kézen. Ebben a tekintetben egyébként csak a családom létfenntartása kényszerít radikalizmusom felszámolására. Ami a politikának a személyekre lebontott vonatkozásait illeti: az elmúlt nyolc-tíz esztendő nem tölt el nagy örömmel. Általam becsült, szeretett emberektől idegenedtem el, nyilván bennem is sok hiba, fogyatkozás van, az is lehet, hogy nem mindent látok jól, de azok többségének, akik politikai szerepet vállaltak - fogalmazzunk csak takarékosan és haloványan, nem tett jót ez a szerep. Azt mondják, hogy a politika a lehetőségek tudománya. Az etika olykor a lehetetlené. Talán a politikának sem ártana ezt megcéloznia.- A nyolcvanas évek elején, egy Nagy László-kiállítás megnyitóján „nyílt arcú ellenségeket” kívántál magunknak... Tisztább lett-e azóta a világ?- Inkább tarkább, s ha egy-két ember felképzik lelki szemeim előtt, itt-ott még mulatságosabb is, ám egészében inkább szomorúbb...- Az elmúlt esztendőkben sokat bolyongtatok. Feleséged betegsége előbb Sopronba vitt benneteket, aztán Fertőrákoson laktatok, végül pedig visszajöttetek az Alföldre, közvetlenül a Tisza mellé, most Tiszakécskén éltek. Mindezt hogyan élted meg ?- A bolyongásokat is elég lassan tudom elrendezni magamban. Lassú reflexű ember vagyok. Mindaz, ami történt, nem egészen a saját jószántunkból történt. Akkor is tudtam, azóta még inkább megbizonyosodtam felőle, hogy mindennek rendelt ideje van - ahogyan a Példabeszédek írja az Otestamentumban... Persze kinek-kinek testre- lélekre szabottan. Ennek mindenképpen fiatalabb korban kellett volna megtörténnie. Nyertünk is, veszítettünk is rajta, a sorrend mindegy, veszítettünk is - nyertünk is. 20
