Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - A változásokról álló napig lehet tűnődni (Beszélgetés Buda Ferenccel) – Az interjút készítette: Füzi László
A változásokról álló napig lehetne tűnődni Beszélgetés Buda Ferenccel J- éri! Utoljára 1982-ben beszélgettünk - legalábbis azzal a szándékkal, hogy a mondottakat le is jegyezzük. Az a beszélgetés erősen számvetés jeliegűre formálódott... Talán azért is, mert a számvetés, az elszámolásra való készenlét egész gondolkodásodat meghatározza. így hát most is egyfajta számvetésre kérlek, most már azért is, mert 1982 óta az országban-világban és a Te életedben is annyi minden történt. Mi is történt hát?- Óhatatlanul az jut eszembe, hogy legkisebb lányunk, Borsi, akkor még csak négy éves volt, most húsz - főiskolás. Személyes életemben ez mutatja az idő múlását. A többiek akkor a kiskamaszkortól fölfelé a felnőtt korig voltak - most meg már nincsenek apró gyermekeink, van viszont két unokánk... Az emberben meglévő egocentriz- mus folytán azzal folytatnám, hogy hajam megritkult, szakállam megfehéredett... A világ? A világ... Az embernek magába kell „süppednie” és körül kell néznie, hogy mi minden is történt velünk. A tágabb világ változásait úgy kellett megtapasztalnom, hogy egymással ellentétes tendenciák érvényesültek. A szabadság - jobb szó híján nevezem így - bizonyos megnyilvánulási formái kiteljesedtek, vadhajtásokat is növesztettek, a szabadság más formái pedig - számomra legalábbis - végletesen korlátozódtak. Például a külföldre történő utazásokra gondolok. Messzi utakra 1989 óta nem vállalkozhattam - egy kivételével. Ezt nem panaszként rovom fel, nem is rovom fel: tényként említem. Ez mindenképpen összefügg azzal, hogy az irodalom elindult azon az úton, amelynek egy bizonyos szakaszát megtéve rátalál az őt megillető helyre a társadalomban. De ez azzal is együttjár, hogy azok az írók, akik régebben mégiscsak kimozdulhattak a szűkebb pátria határai közül, most nem tehetik meg ezt - s így élhetnek az emlékeikből, abból, amit az előző útjaik során összehordtak, akár a hörcsög vagy a prérikutya. Ez tehát téli időszak. Azért persze találhat magának az ember egy zugot, ahol eléldegélhet, csak néha jó volna hátsó lábainkra felágaskodva olykor körbepillantani. Az sem tragédia, ha ez nem történik meg - egyébként is rengeteg tennivalója akad az embernek, az utakat azonban addig kellene megjárni, amíg az embernek vágyódása van rá és fizikai állapota is képessé teszi erre. En még várok... Tűnődésemnek ezek a részletei nyilván nem igazodnak arányos rendbe - így talán ezekre az utakra is több szó jutott a kelleténél... A változásokról egy álló napig lehetne tűnődni, örvendezni, keseregni....- Tartsunk akkor rendet. Véleményednek mindig hangot adó ember voltál, ez néha még politikai súlyt is adott annak, amit mondtál. Most meg mintha már a barátaid között sem lennének ott azok, akik korábban ott voltak...- Két ágról kezdeném. Az egyik ág az, hogy én politikai-közéleti szerepvállalásra soha nem törekedtem, erre belső késztetést sem igen éreztem magamban. Az más dolog, hogy az embernek, attól kezdve, hogy feje lágya kezd összegyógyulni, kialakul a véleménye a világról, s ha tanult mestersége, hivatása is kapcsolatban áll a szavak kimondásával, akkor törekszik is véleménye megfogalmazására... Hogy ezt miképpen lehetett megtenni korábban, miképpen lehet most, arról nem beszélek, ám azt el kell 19
