Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Szabó Erzsébet: Igaz történetek (Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története)

kételkedni benne, hogy ó a másik, és mintha feleségéről is elhitte volna, hogy sógornője csupán, eltréfálkozott a párolgó sültek fölött’' (109) Léteznek azonban olyan nevek, amelyeket a történet szereplői és/ vagy az olvasó más történetekből is ismerhet. Kérdés esetükben az, hogy megismétlésük maga után vonja-e az eredetileg hozzájuk kapcsolódó történet megismétlését is. Ha végignézünk Jacob Wunschwitz igaz történetében felbukkanó bibliai, (görög, római, germán) mitológia törté­neti nevek során azt láthatjuk, hogy két szabály érvényesül. Az esetek nagy többségében használatuk csupán ironikusan ellenpontozza a névhez eredetileg kapcsolódó történetet; A. Siegfried W. von Promnizt báró testét a niebelungéval ellentétben különféle súlyos betegségek gyötrik, bőre kirepedezik, oldalán és hátán fekélyes sebek nyílnak. Gubent és környékét, amelyet gúnyosan Rómához hasonlít a tudós Nikolaus Leutinger 1604 tava­szán, miután Petrarca példáját követve megmássza a környék legnagyobb hegyét, a Mückenberget (Szúnyoghegy), a város ifjainak tógaviseletén kívül nem sok minden emlé­kezteti Rómára. Róma császárainak, consulainak etc. neve (Varró, Fabius Cuncrator, Nero, Cicero, Hector, Publius Naso, Sulla) a molnárcsalád Seleschk vezetékneveként buk­kan fel újra; Cupido pedig, aki öreg vak koldusként bolyong a kertek alatt, ki van tiltva 'Rómából'. A nevek másik csoportjánál ugyanakkor az eredeti történet a takargatni kívánt valóságra vet fényt. Lot Schulz von Jeschkendorf utóneve pl. alátámasztja azt a verziót, miszerint „Kindler anyját, Kindlemét állítólag [...] szintén Lot Schulz von Jeschkendorf nemzette még egészen fiatalon, tizenöt évesen;” (101). Rosina Katharina utóneveinek - bár megismétlésükre Wunschwitz történetén belül kerül sor - a Tschaksdorf und Piczkow kisasszonyok, Rosina és Katharina neveként való felbukkanása nemcsak történeteik azonos elemeit magyarázza (hagyatéki ügyek, Dumitschin stb.), hanem bizonyos követ­keztetésekre is okot adhat Happenrodt mostohaleányának erkölcseit illetően. 2. „No és mit csinál a szépséges Rosina Katharina?” A regény eseményei, ahogy azt korábban mondtuk, párhuzamos világokban mennek végbe: a város alapításának, Tschörtner történetének több igaz változata is ismert, Wunschwitz történetének is több igaz lejegyzését ismeijük. Tudunk egy változatról, ami a hivatalos életrajzok szerint Jacob Wunschwitz elvtársat elindította az osztályöntudat és a munkásmozgalom felé vezető úton, tudunk Wunschwitz özvegyének a császárhoz intézett panasziratáról és a történet vége felé megtudjuk azt is, hogy létezik egy ugyancsak a csá­szárhoz intézett panaszirat, amit Myrus fogalmazott az özvegy nevében (232). Hogy e két utóbbi irat azonos-e vagy sem, arra nem derül fény; tény az, hogy az általunk ismert történet szerzője a jegyzetben úgy gondolja, hogy ő Jacob Wunschwitz özvegyének a bead­ványát ismeri más, Wunschwitzra vonatkozó dokumentummal együtt, sőt azt is tudja, hogy Bettina a császárhoz intézett beadványát 1604 őszén úja, azokban a hetekben, mikor Happenrodt helyettes polgármester már újszülött unokáját ringatja karjaiban (88). U-gyanígy változatos képet mutatnak a Kittlitz gyilkosság ügyében alkotott történetek. Promnitz báró nyitó történetére, mely szerint Fabian Kittlitz a linderodei juhakol közelé­ben rablógyilkosság áldozata lett, és őkiválósága az ismeretlen tetteseket kézre fogja kerí­teni, a drezdai udvar felháborodattan reagál. Ekkor ugyanis már tudomása van arról, hogy Fabian Kittlitzet egy bizonyos Kindler ölte meg, s tudni akarja, hogy ez a Kindler azonos-e azzal a Kindlerrel, aki őkiválósága előző levelét aláírta. Az udvar tudatlansága a gubeni városi tanács mesterkedéseire vezethető vissza, amely időközben észrevétlenül Drezdába küldte a városi jegyző felhatalmazott személynökét, Melchior Bononiust, hogy ott a Kittlitz-gyilkosságnak egy olyan változatát adja elő, „amely majdnem annyira közel áll az igazsághoz, amennyire megfelel a gubeni városi tanács érdekeinek” (1001). Bononius pedig hallgatott arról, hogy nem egy, hanem két Kindler van. így a gubeniek változatában Kittlitzet a linderodei juhakol közelében fosztogatók szúrták le, élükön Kindlerrel, aki a szomszédos uraság Lot Schulz von Jeschkendorf törvénytelen fia. Promnitz báró válaszá­ban Kain Kindlemek a névrokonságon kívül semmi köze Gideon Kindlerhez, őkiválósága szolgájához, a helytartósági titkárhoz, Káinról pedig csak annyi bizonyítható, hogy egy magántermészetű vita folytán becsületes párbajra hívta Kittlitzet a rodstocki fogadóban. Felbukkan persze egy bizalmas jelentés is, amelyben az szerepel, hogy bár a két Kindler apja különböző, az anyjuk ugyanaz, Kittlitzet pedig a rodstocki fogadóban ölték meg. Ne feledkezzünk meg az elbeszélő változatáról sem, ami a bizalmas jelentésben szereplő vari­87

Next

/
Oldalképek
Tartalom