Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Luchmann Zsuzsa: A táblabírói Magyarország (A megyei közélet visszásságai a reformkori életképekben – tanulmány)
zervativlzmus és az ellenzéki liberális reformmozgalom kialakulásáról és törekvéseiről. A haladó szellemű nemesi tábort kezdetben mindenütt csak maroknyian képviselték, de a megyei Javaslatok, a követválasztások és -utasítások végül is a megyék többségében az ő győzelmükről vallottak. Több mint negyven megye követelése eredményeként országos vitában merülhetett fel az úrbéres kérdések megoldása, az ősiség eltörlése, a szolgáltatások illetőleg a robot megválthatósága. Ismét előkerült a paraszt hivatalviselésének és birtokbír- hatásának kérdése. Ez a nemesi jogok mindenkire való kiterjesztésének, a közteherviselésnek, az általános hivatalképességnek és a törvény előtti egyenlőség követelésének formájában is jelentkezett. 1832 derekára, ha szervezetileg nem is, eszmeileg már kialakult a polgári átalakulást óhajtó reformerek csoportja, akik az európai liberalizmus talaján a hazai viszonyok figyelembevételével vették fel a harcot az új nemzetállam megteremtéséért. A reformeszmék szolgálatában Az életképeknek az a tematikus csoportja, amely a haladó eszmék népszerűsítését azok tagadásának és tagadóinak ábrázolásával igyekezett erősíteni, a mindenfajta változást elítélő, birtokukon vegetáló, közömbös, vagy az ősi alkotmány bűvöletében élő, annak megőrzéséért ólmos botokkal cselekvő maradi nemesi gondolkodásmódot célozta meg. Tulajdonképpen nem is egy csoportról van itt szó, hiszen a probléma felvetődik majd minden témában - megerősítve azt a feltételezést, hogy a hétköznapokból táplálkozó műfaj számára kimeríthetetlen lehetőséget nyújtott az évszázados hagyományokon és szokásjogon alapuló s a nemesi liberalizmus erősödésének tükrében egyre veszélyesebb és anakronisztikusabbnak tűnő élet- és gondolkodásmód. Ugyanazok a jellegzetes figurák a hordozói ennek a gondolkodásnak, csak máshogy hívják őket, ugyanaz a nemesi porta az életterük, csak más névvel. De hogy mennyire jellemzőek a megnevezések nemesi kúriákra és gazdáikra, íme néhány példa: Nyakas Gábor - Állásfalva (Bernát Gáspár: Vadászkalandok pongyolában - É 1847.);14 Konok Mihály táblabíró - Hátvölgy (Bernát Gáspár: Táblabíró - H 1844.); Piczurka szolgabíró - Filkófa (Vas Gereben: Rabvallatás - É 1845.); Rondaháti úr - Rondahát (Munkácsy János: Rondaháti ur vagy A' pipaszárnyi hosszú falu - Ra 1837.); Enyvesi táblabíró, Borosy főbíró - Rongyháza (Bökfy Zakariás: Magyar panoráma úti képekben - PD 1847.); Dünnyögi Márton táblabíró - Jajvár (Bernát Gáspár: Jajvár - H 1846.); Homályosi táblabíró (B.P.: Megérkezés Sz.-ba - É 1844.); Bunkóczy táblabíró (Tassi Ede: Egy táblabíró mint nemzetőr - É 1848.); tekintetes Husvágy úr Kiss Antal: Egy éj a Nyírben - H 1845.); Marady úr (Zugváry: Tekintetes Marady úr és hitvese - H 1843.); báró Csapdosy főtáblabíró (Besze János: Tisztújítás előtti megyei életkép - PD 1847.); Gyomordy táblabíró (Boross Mihály: Uram bátyám 1. A forradalom előtt ... - Hölgyfutár 1850.); Lophogi táblabíró (Lauka Gusztáv: Tóbiás a 14 Rövidítések: É: Életképek; H: Honderű; PD: Pesti Divatlap; Ch D: Charivari Dongó; Ra: Rajzolatok; R: Regélő 64
