Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fried István: Aggodalom és remény (A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 – tanulmány)
ink emelésére, - a valódi demokrácia következményeinek megfelelően volt autonóm Intézményeink visszaállítására...”!17) Csak röviden emlékeztetnék arra, hogy Márai Kassát nemcsak „legmagyarabb”-ként, hanem „öntudatos európai”-ként is emlegette, amelynek polgársága a valódi demokrácia letéteményese volt a múltban. Ezt a polgárosult világot állította Márai szembe a dzsentri-világgal, kiemelvén azt a „természetes rokonérzés”-t, „mellyel a város egyszerre fordult a magyarság és Európa, Kelet és Észak felé. Kassa az írók, a kurucok és a kereskedők városa volt...” A kassai polgárok emellé párosítja a viszonylag hamar kifejlett jogérzéket, amely a szabadságára oly kényes várost jellemezte. A város kollektív jogának érvényesítése vezetett a város függetlenségének megőrzéséhez. Ha föllapozzuk Grosschmid Géza már idézett beszédeit, a följebbiekkel rokon gondolatokra bukkanhatunk, talán a leginkább Jogélet „Szlovenszkón" című előadásában119) mutatott rá a csehszlovákiai magán- és közjog átpolitizáltságára, ennek következtében részint a jogbizonytalanságra, részint a jogsértésekre. Grosschmid Géza elutasítani látszik a „kapitalista rendszert”, azt a „nyugati”!?) típusú társadalmi berendezkedést, amelyben aligha elérhető szerinte a szociális biztonság, a szociális kérdés „valódi megoldásá”-t sürgette, „a munkanyereség igazságos megosztásá”-t, és itt némi anakronizmussal egy idealizált kassai/városi társadalom képe lebegett szeme előtt, amelyhez hasonló Márai írásaiban visszavisszatér. 3/ Amit Márai Sándor (is) a csehszlovákiai magyar fiatalokkal kapcsolatban kiemel: „demokratizmusuk” és „humanizmusuk”. Ez a gondolat nemigen származhatik Grosschmid Gézától, aki egyébként 1932-ben áttelepült Magyarországra, 1934-ben miskolci közjegyzőként halt meg. Grosschmid Géza nyitottsága, „európaisága”, jogérzéke megfért konzervativizmusával, amely nemcsak a területi változások miatt rosszallta a Kassán is érzékelhető új időszámítást. Fia sokkal érzékenyebbnek mutatkozott az új humanizmus gondolatisága iránt, cikkeket adott annak az Apollo című folyóiratnak, amely programszerűen vállalta a magyarral egy régióban élt-élő irodalom/kultúra kutatását. Sárkány Oszkár cseh, Sziklay László szlovák tárgyú írásai (Gáldi László, Makkal László, Hadrovics László, Szvatkó Pál és mások munkái mellett) egy új Közép-Európa-kutatást ígértek, alapoztak meg. A szerkesztő, Gál István az Új Szellemnek is munkatársa volt, jó prágai kapcsolatokkal rendelkezett. Márai információi több helyről származhattak, az a fajta humanista gondolkodás, amelyet az Új Szellem és az Apollo fiataljai képviseltek (és amely az Apollóban Thomas Mann, Bartók Béla írásainak közlésével is artikulálódott), különbözött a hivatalos Magyarorszság meghirdetett nézeteitől. S mintha a visszacsatolások fölötti öröm csitultán, maga Márai is az ő álláspontjukhoz közeledne: „Segíts, kedves Szent, hogy Vaclav és Hans és Jean és George hazatérjenek a háborúból, hogy az asszonyok erősek és igaz- szívűek legyenek, s a gyermekeket ne fojtsa meg a torokgyík és a mustárgáz...” (2°) 4/ Márai emigrációjában vetett igazán számot Közép-Európa végzetesnek bizonyult megosztottságával. Grosschmid Géza jogérvényesítő politikája az öntudat ébrentartásának erényét mondhatta a magáénak; tőle tanulva Márai Kassája a kulturáltabb Európa látomásának bizonyult, amelyet az új barbárság megsemmisíteni törekedett. De a közép-európai összefogás távlatossága elsősorban az Apollo fiataljainak tudományos és fordítói munkásságában mutatott föl máig értékes eredményeket, a közép-európai népeket könnyen lehetett egymás ellen fordítani, a hitleri divide et impera kijátszotta 55
