Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Fried István: Aggodalom és remény (A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 – tanulmány)

váklai magyar ifjúság magatartásában beállt változások lereagálása, nem feltétlenül, leg alábbis nem kizárólag a sarlósok kiváltotta lelkesedés. Amikor a Pesti Hírlapban (1937.154. szám) Mára! Sándor „Új Szellem" címen cikket közölt, egészen bizonyosan nem a részint szélsőbaloldali fiatalokért lelkesedett : „Magyarok akarnak maradni, művelt és európai magyarok, magyarok akarnak maradni, minden becsvágyukkal, érzelmükkel és életlehetőségükkel, a földön, ahol születtek. (..) Demokratizmusuk egészséges, humanista és polgári.” Több megjegyzést szeretnék a Márai-idézethez fűzni.

1/ Márai Sándor több írását engedte át publikálásra az Új Szellemnek. Sajnos, a Mikó utcai ház világháborús pusztulásával minden bizonnyal elégett, megsemmisült az a levelezés is, amely Prága és Márai között létezhetett. E téren csak sejtéseim vannak, amelyek további megerősítést igényelnének. Inkább konstrukció, mint adatokkal alátámasztható vélekedés; az 1920-as esztendők közepéig-végéig Márai több megnyilatkozás szerint szlovákiai magyar írónak számított,(14) annak ellenére, hogy lényegében tizennégy esztendős korában elkerült Kassáról, utána csak hónapokra vagy napokra került vissza.

2/ Nem maradt meg (vagy eddig nem került elő) Márainak és apjának levelezése. Márai édesapjáról már volt szó, Grosschmid Géza két ciklusban is szenátora volt a prágai felsőháznak, a keresztényszocialista párt képviseletében. Emlékezésekből ismeretes, hogy Grosschmid Géza igen határozottan szembenállt a sarlós fiatalokkal,<15> talán az írófiú erről is tudott. Azt azonban még nem elemezte a kutatás: vajon az édesapa kisebbségiként élt életének tanulságai beépültek-e a Márai-életműbe.!16) Ennek a kérdésnek megválaszolásához azonban egy feltételezéssel hozzá tudok járulni. Márai Sándor kassai tárgyú műveiben az impériumváltozásról írva, megkülönbözteti az őslakosságot az idegenektől. Több helyütt félreérthetetlenül a cseh hivatalnokokat, az 1919 után érkezőket nevezi idegeneknek, akik azt a technikai civilizációt képviselik, amely megváltoztatja a város arculatát, míg az őslakosságba a magyarok mellett beleérti a német nyelvűeket és a szlovákokat is, nem egyszer hangoztatván, a különféle nemzetiségek, kultúrák együtt építették meg a várost, formálták meg jellegét. Az előbb már szóltam róla: Márai 1919-ben néhány hetes kassai tartózkodás után távozott, Német- , majd Franciaországban élt, később - mint ismeretes - a Krisztinában telepedett le. Kapcsolatai nem szakadtak meg szülővárosával, a Kassai Naplóban jódarabig rendszeresen publikált. A csehszlovákiai, kiváltképpen kassal politikai viszonyokról azonban feltehetőleg családi levelezésből, elsősorban apja híradásaiból informálódhatott. Ezt a feltételezést erősíti, hogy Grosschmid Géza - mint például egy választási beszédéből kiviláglik - az őslakosság képviselője, szószólója kívánt lenni, „a kisebbségi reálpolitika alapelve: hogy az őslakosság érdekeit minden törvényjavaslatnál éber figyelemmel kísérjük”. A szlovákiai (magyar városi és falusi) lakosság sérelmeinek orvoslását nem a szerinte hatalomban nem lévő szlovákoktól, hanem a Prágában ülésező parlamenttől várja, a magyar nyelvi egyenjogúságon kívül a német nyelvű lakosság szempontjait is hangoztatja, és az Országos Keresztényszocialista Párt célkitűzésének megfelelően szlovák-német-magyar összefogást tart kívánatosnak. Az azonos világnézet fűzi össze a különböző nyelvű őslakosságot „a közös haza szeretetén kívül”. A másik fontos tényező Grosschmid Géza tevékenységében a szlovákiai városiasság magasra értékelése, az urbánus kultúra hagyományainak védelme. „Nyújtsunk be törvényjavaslatokat pl. lehanyatlott iparunk fejlesztésére, visszafejlődő városa54