Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Molnár Miklós: Krisztina (elbeszélés)

Molnár Miklós Krisztina asámap este, miközben szedi sátorfáját a vendégsereg, Bence azzal áll elém: ne menjek el, éljünk együtt egy darabig, az Isten is egy­másnak teremtett bennünket. Addig fűzgél, hogy beadom a derekam - végül is miért ne? Bencével jókat szoktunk kefélni, egyébként meg mun­kanélküli vagyok. Úgyse laktam még a Tiszántúlon, vagy egyáltalán olyan helyen, ahol az emberek megtermelik maguknak a betevő zöldség­féléket. Legalább megtudom, milyen az élet tanyán. Másnap lefűrészelem a cipőm sarkát, kölcsönkérem Bence egyik bő szárú, nagyméretű far­me rgatyáj át, jó vastag madzaggal a derekamhoz kötözöm, hogy le ne essen rólam, és fejest ugrok a tanyasi életbe. Bence apja, az „Öreg Kulák” rendelkezésünkre bocsát egy üresen álló, pont kettőnkre méretezett kis faházat; ezzel rendesen belopja magát a szívembe. Amúgy az őseimmel meg általában az idősebbekkel alig áll másból a kapcsolatom, mint hogy hazudok nekik, és nagy ívben kerülöm őket. De az Öreg Kulákot másféle fából faragták: csupa megértés és nagyvonalúság: egymáshoz illőnek tart bennünket, és ahogy Bence mondja, „oltárian csípi a burámat”. Bence meg az Öreg Kulák az útépítőknél dolgozik; a tyúkokkal kel­nek (egyébként ezen a tanyán a macskán meg egy öreg komondoron kí­vül semmilyen állatot nem tartanak - légyből és szúnyogból bezzeg van rogyásig), 1/2 6-kor indulnak útnak, és délután 5 tájban jönnek haza. Bencével együtt én is fölkelek, mindjárt át is megyek a nagy ház kony­hájába, fölteszem a kávét, reggelire krumplit főzök, szalonnás rántóttát sütök. Ha Bencéék elmentek, lassan én is felöltözöm, kiszellőztetem az oroszlánszagot, kitakarítok a nagy házban, meg a mi kulipintyónkban, gyomlálgatom és locsolgatom a kertet, olvasok, leveleket irkálok, lesétá­lok a Tisza-partra, vagy az Öreg Kulák rövidhullámú rádióját hallgatom. Elszáll az idő, hozzá kell látnom a vacsorakészítéshez. Megint kimegyek a kertbe, megnézem a zöldségeket. Fölhúzok egy-egy szál sárgarépát vagy petrezselyemgyökeret, próbálom megsaccolni, melyik káposzta ér­demelte ki, hogy megfőzzem. Hiába nevelkedtem falun, konyhakertész­kedéssel korábban sose foglalkoztam. Szégyen-gyalázat, de eleinte gőzöm sincs, hogy így földbe dugdosva melyik zöldség micsoda. Elkövetek né­hány égbekiáltó baklövést, ezért ismerős dolgokhoz próbálok ragaszkod­ni, amikhez hasonlót láttam már pesti piacokon árulni. Az ismeretlen növények nevét végszükségben az Öreg Kuláktól kérdezem meg, bár nem szívesen, mert ilyen irányú tapogatózásaim mindig falrengető hahotát fakasztanak. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom