Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Egy kétszáz éves magyar értelmiségi család (Varga Domokossal beszélget Albert Zsuzsa)
- Ahogy nézegetem a könyveit, feltűnően jó magyarsággal, igen szép stílusban vannak megírva. Az ismeretterjesztő könyvei is. És ez nagyon fontos erényük. Irt könyveket másokkal együtt is, például Vekerdi Lászlóval, aki szintén „kívülálló”, eredetileg ugyanis orvos, s mégis van két közös történelemkönyvük, az Európa születése és A világ kereke. Régen mondjuk, hogy nemcsak a háborúk története az emberi történelem, hanem sokkal inkább a munkáé...- A munkáé és a gondolaté. Mert ez a könyv, A világ kereke, valóban azt igyekszik bemutatni, hogy az emberi munka és az emberi gondolat által hogyan jutott egyre előbbre fajunk története, hogyan fordult újra meg újra, a világ kereke. De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ebben a vállalkozásban Vekerdi Lacié volt a fő szerep, én inkább csak mellékesen tettem hozzá a magamét. Ebben ő a nagy.- Nagyon szép tájszólást beszél Varga Domokos, gondolom ezt szülővárosából hozhatta.- A szentmiklósiaktól tanultam el annak a tudományát és biztonságát, hogy a magyar nyelvben a kétféle e hang, a zárt és a nyílt e hogyan váltja egymást. Más kérdés, hogy Szentmiklóson a zárt e -bői az esetek többségében ö lett. Egyébként az is érződik a kiejtésemen, hogy tizenhét éves koromban megjártam Finnországot, elkezdtem finnül tanulni, és ezt a kétféle hangot ők élesen megkülönböztetik, még írásban is külön jelölik. Hozzáteszem, hogy apám-anyám is használta a zárt e /rangot, úgyhogy én a családban is ezt hallottam.- Ha valaki megnézi a könyvtári katalóguscédulák között a családhoz tartozók könyveit, azok tetemes mennyiséget tesznek ki. De saját magának is nagyon sokféle munkája jelent meg, éppen sokirányú érdeklődésének, illetve képzettségének megfelelően. Mert ha félig-meddig kénytelenségből tanulta is az erdőmérnökséget, a Sopronban szerzett tudás összeolvadt azzal, amit a családtól kapott - az irodalmi műveltséggel a művészetek, sőt a nyelv iránti fogékonysággal, erkölcsi tartással, emberséggel - s mindezt magába szíva, ebből az egészből teremtett valami újat. Sokféle könyve közül itt van például a Kölyökkóstolgató, amely a családi életre, a szülői szerepre való felkészítés, hívogatás. Vagy itt van az Erdőkerülőben című munkája, vagy a Vizek könyve, vannak regények, tankönyvek, legújabban egy mesekönyv, népmese feldolgozásokból - és verseket is ír. De az is hozzátartozik az életútjához, hogy ‘56 után börtönbe került egy időre.- Majdnem két évig voltam bent. Ez nagy zökkenő volt a család életében, de nemcsak rosszat hozott, hozott jót is.- Kicsi gyerekeket hagyott itthon.- Nagyon kicsiket, mert hat gyereket hagytam itt, s a legidősebb hétéves múlt, a legkisebb pedig alig volt öt hetes, amikor elvittek. Amikor bejöttek éjnek-évadján géppisztolyokkal, ott lógtak a száradó pelenkák a szobában, ahol azután elkezdték a házkutatást, még az ő arcukon is látni lehetett, milyen kínos feladatnak tesznek eleget, amikor egy ilyen családból hurcolják el a családfőt, az apát. Az én számomra ez a majdnem kétéves rabság, amelyet részint a Fő utcában, részint a Gyűjtő úgynevezett Kisfogházában töltöttem el, nem is magam miatt volt igazán fájdalmas, mert magamat én nem sajnáltam. De az majd megőrjített, hogy mi lehet a családommal, hogy élnek meg, hogy tudnak létezni, egyáltalán, amikor a feleségemmel együtt is alig voltunk képesek ellátni ezt a gyerekseregletet, gondoskodni kenyérről, ruháról, vigyázatról, őrizetről, s mindarról, amire egy ilyen családnak szüksége van. Ott ültem tehetetlenül, bezárva, bámultam a vasalt, nehéz tölgyfaajtóra, de a kisujjamat sem mozdíthattam a nyomorult családom érdekében. Csakugyan, majd a fejemet vertem a falba. Nem tudhattam, hogy a magyar társadalom, amelyet én kinn hagytam, ennyire megőrzi a maga erkölcsi erejét, és a többi között az én családomat is életben tartja, míg vissza nem térhetek hozzájuk. Hozzáteszem, hogy én nem két évet kaptam volna, hanem legalább tizenkettőt, ha a gyerekeim nincsenek. Ahhoz képest, hogy milyen vádakkal illettek, viszonylag enyhe ítéletet kaptam. 94
