Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám - Egy kétszáz éves magyar értelmiségi család (Varga Domokossal beszélget Albert Zsuzsa)

úkkal, lányokkal bárkivel. Nagydiákként őt választották természetesen az önképzőkör elnökének is, és amikor évvégi beszámolójában elmondta mi mindent végzett a vezetőség, akkor huszonötször újra elismételte, hogy „csekélységem”, mert annyi mindent csinált ő maga is egy év alatt. Dűlt a társaság a nevetéstől, ettől a sok „csekélységem”-től, de Balázs, mint elnök, valóban brillírozott már akkor is kiváló szellemi felkészültségével. O korán érett, nagyon gyorsan fejlődött, és hamar jutott olyan felismerésekre, amelyek irigylésre méltóan biztos ítéletű emberré tették egész további életében. Én viszont egy lassan kibontakozó, önmagámmal küszködő, bumfordi fickó voltam, ahogy Tolsztoj is az volt annakidején, akihez persze nem akarom hasonlítani magamat. De azt a fájdalmat én is végigéltem, amit ő, hogy itt van valaki, akinek én soha nem juthatok a nyomába, aki engem mindig mindenben megelőz, lefőz, leköröz, és aki természetesen csodálatos életpályát fog befutni, én meg kínlódom és fővök a saját levemben. Érdekes, hogy később mégis eléggé egy húron pen- dültünk; soha nem lettünk egymás közvetlen munkatársai, de sok mindent csináltunk párhuzamosan. 0 is foglalkozott pedagógiával, olvasókönyvekkel, egyebekkel, rengeteg előadást tartott, könyvtárosokat és más fiatalokat tanított. Akármerre járok az országban, itt is, ott is azzal találkozom, hogy Balázs is járt itt, Balázs is ezt mondta, Balázs is erről beszélt. Vagyis, a hallgatók szemében és szívében mi összetartozunk, s jól esik látnom, tapasztalnom, milyen szép, teljes életpályát futott be valóban, a maga képességeivel. Bár még futhatná ma is!- A közvélemény tud Vargha Tamás matematikusról, Vargha Balázs irodalomtörténészről és tud az öccséről, Domokosról is, akit azonban most nem tudom hirtelen, hova soroljak, író ? Szociográfus ? Pedagógus ?- Leginkább pedagógus. Ahogy matematikus bátyám, Tamás is elősorban pedagógiával, ezen belül matematikai didaktikával foglalkozott teljes életében.

De ahogy említettem, Balázst is erős pedagógiai ösztön fűtötte. Gondolom, őt is örökletesen, bár Karácsony Sándor hatása nyomán is, akinek mind a hárman szellemi vonzáskörébe tartoztunk. Egyébként a hajlamok öröklődését borzasztó nehéz genetikailag kimutatni. Ez nem kétszerkettő. Mert van, aki örökli, és van, aki nem örökli. De az kétségtelen, hogy azt a bizonyos pedagógiai hajlamot, amely annak idején már abban az ős Szász Kár olybán, a nagyenyedi, majd marosvásárhelyi professzorban megvolt, testvéreimmel együtt én örököltem. Toliforgatóként is mindig főleg tanítani akartam, és többé-kevésbé talán sikerült is.- Holott, ha jól tudom, erdőmérnöknek készült valamikor. Aztán nézem a könyveit, van az erdőnek nyoma benne, az kétségtelen, meg a vizeknek is, a természet ismeretének, szeretetének...- Hosszú története van ennek. Unokatestvérem, Mészöly Gedus, Dezsőnek a bátyja, fiatalon halt meg, s abban az időben történt velem, tizenhét évesen, hogy valami ér pattant meg a hörgőmben, vagy ki tudja, mi okból, de egy kis vér jött fel a torkomon. Iszonyúan megijedt az egész család, hogy tüdőbajos vagyok, azonnal vittek röntgenezni, és bár kiderült, hogy kutya bajom, szüleim ettől fogva az erdőmérnöki pálya felé tereltek. Pedig én magyar-történelem szakos tanár akartam lenni, de hát ők elképzelték a legrosszabbat, hogy az ő vékonyka fiuk elkerül valami poros alföldi fészekbe, s kikiabálja a tüdejét a sok rossz gyereknek. így lett belőlem erdőmérnök, de igazából pályatévesztett ember. Később pedig tollforgató, mert ha már törvényes úton nem lehetett belőlem tanár, megpróbáltam ezt „törvénytelen” úton elérni, vagyis az írásaim által.

A mérnöki tanulmányokhoz matematikai érzék is kellett persze, s némi hajlam a természettudományokhoz, de hála a családi örökségnek, ezek is megvoltak bennem. Hiszen teológus korában apám is átjárt a bölcsészkarra, s ott vagy két évig matematikát is tanult. Ennek is köszönhette tán, hogy mindig olyan kristálytisztán felépített - bár lélekkel is teli - prédikációkat mondott. Ahogy íróként magam is nagy hasznát vettem a soproni egyetemi karon elsajátított gondolati fegyelemnek.

93