Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Margittai Gábor: Az igazság élménye (A személyiség, a műfaj és a megismerés problémája Babits Mihály esszéiben)
bemenet tilos... BABITS MIHÁLY Összegyűjtött versei. Századvég Kiadó, 1993., 67. (továbbiakban: ÖV) “ A líra és az esszéisztika párhuzamos kutatása: a szemléleti váltások nyomon követése a két műfajban, az összhang vagy fáziskésések vizsgálata fontos kérdés, de külön feladat, melyre mi nem vállalkozhatunk. 7 BABITS MIHÁLY: Az irodalom elmélete. ET I. 553-646. * „Még a legobjektívebb irodalomban, leírásban is élmény fejeződik ki. (...) az átélés szakad ki külső, objektív művé.” (ET I. 561.) Az én kiemelésem, M. G. * i.m. 556. i.m. 561. 11 „a zseni (...) képes észrevenni a változást, és képes ennek kifejezést adni és ily módon fejleszteni az új világnézetet” (i.m.. 606.) 12 i.m. 554. 1:1 i.m. 561. u Magyar irodalom. ET I. 366. 17 Az irodalom halottjai című korai Babits-esszében például egy mondaton belül jelentkezik a feszültség: „A megértést csak szeretet adhatja; a megértés csak ész műve lehet, lehiggadt szeretető.” (i.m. 115.) “ i.m. 563. 17 ET. I. 661. l" ÖV 302. la LENGYEL BALÁZS: Ész és intuíció kérdésköre Babits tanulmányaiban. IT 1984/3 2.1 ETII. 343. 21 ET II. 344. Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza sokkal konkrétabban és komorabban A tömeg és a nemzet című esszében: „Az emberi nagyság vagy szentség vagy szellem mindig az egyénben jelentkezik, sohasem a fajban.” (ET II. 572.) 22 BABITS MIHÁLY: Kosztolányi. ET II. 517. 23 Ez az összetett és feszültségekkel teli, történeti szubjektum-fogalom a szabad és pogányul érzéki költőzseni, valamint a tradíció hervizmusába burkolt, az idő perspektívájában mutatkozó, lelki teljességét a klasszikus kultúra megismerésével kiépítő (lásd A humanizmus és korunk c. esszét), így a homo oruditas és a toronyarisztokrata felelősségét hordozó próféta archetípusából kovácsolták össze. Az irodalom elmélete. ET I. 560. 25 i.m. 640. * ÖV 90., 91. 27 BABITS MIHÁLY: A vers jövendője. ET II. 201-204. 28 Babits prózaellenességére példa: „A regény egy évig él, mint ahogy az újság egy napig. (...) A remekmű máris gyanúsan sok. (...) A műfaj túl könnyűvé és termékennyé látszik válni ahhoz, hogy egyes alkotásai halhatatlanok és pótolhatatlanok legyenek.” (ET II. 28.) 2* A Babits-szakirodalomban méltánytalanul keveset emlegetett a Carlyle-hatás, pedig az irodalomtörténet (és a történet) arisztokratikus-heroikus megközelítésén túl, a babitsi líraeszmény is igen sokat köszönhet az On heroes Költő-típusának, akárcsak a babitsi Dante-alak. Az előadás- sorozatban a költő vátesz, akár a próféta, a három szerepkör, a romantika misztikus költészetfelfogásával összhangban, összeolvad, hogy egyetlen, gigászi lelkületű, rejtélyes és kiemelt jelentőségű hőstípust alkosson. A költő feladata: „nekünk fölfedni ezt a szent misztériumot, amibe ő inkább beleéli magát, mint mások”. (Thomas Carlyle: Hősökről. Athenaeum Rt., Bp., 1923., 122.) A Költő-Vátesz intuitív világérzése, őszinteségének, hitelességének igénye, azaz a morális imperatívusz; a költészetnek mint „zenei Gondolatnak” (i.m. 126.) az értelmezése: a vers ezoterikus dallamosságának emlegetése a Divina Commedia kapcsán; az élettörténet azonosítása a „Mű”-vel; Dante szenvedélyes alkotásmódjának („Könyvét szíve vérével írta meg” (134.)) elemzése az életrajz, a lélekrajz és a műelemzés esszéisztikus keverékével valamint a két hősportréból kiemelhető ikonok, oppozíciók (Dantéról: „He is world-great not because he is world-wide, but because he is world deep.”) - ezek a csak részben romantikus toposzok - mind Babits esszéportréi irányába mutatnak. 3.1 CARLYLE 1923 119. 31 i.m. 159. 86
