Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Balázs Attila: Mementó, sztrapacska!
Szindbád térdére csap. Szindbád ösztönösen elhúzódik kissé, de Óbányai nem zavartatja magát. ÓBANYAI: Jó vicc, mi? Azért bevallom, hogy a maga vicce sokkal jobb volt. SZINDBÁD (őszintén): Melyik az én viccem? ÓBÁNYAI: Az egyik az a rendőrvicc, a másik meg amikor például annak a szerencsétlen Gligoricsnak Hamaricsként mutatkozott be. SZINDBÁD (szinte ijedten): Nem Szindbádként mutatkoztam be? Óbányai a homlokát ráncolja. ÓBÁNYAI: Nem hiszem, hogy ilyen tudatosan lépett volna. Egészen biztos, hogy őszinteségi rohamában Hamaricsot mondott. De mindegy, csaknem mindannyian olyanok vagyunk, mint akik valami rossz meséből jöttünk. SZINDBÁD (ingerülten): Melyikünk? Jött rossz meséből. ÓBANYAI: Mindannyian rossz meséből származunk. Maga is, én is. A mérges rendőr, a gyilkos Gligorics, meg az az istenverte parkőr, akit a saját felesége elátkozott, mert sokat pecázik. Meg Glória is. Meg Pista is, meg Józsi is. Az elszaladt hölgy... Aki akár lehetett volna férfi is. SZINDBÁD (kíváncsian): Ismeri Glóriát? ÓBÁNYAI: Glória a szeretőm volt. Bizonyos értelemben most is az. De már nem vagyok rá féltékeny. SZINDBÁD: Ismeri mindezeket az embereket? ÓBÁNYAI: Mondtam már, különösebb álszerénység nélkül, hogy én mindenkit ismerek. Hogy is mondjam, ezeket az embereket én találtam ki. Én költöttem őket. SZINDBÁD: Kitalálta volna? Miért? ÓBANYAI (sátáni mosollyal): Lehet, csupán azért, hogy a végjátékban találkozhassak magával. SZINDBÁD: Velem? ÓBÁNYAI: Igen. Lehet, hogy ma épp ezért indultam erre. A végtelen idők parkjába. Az elfehéredett mosolyok pinakotékájába. Csend. Nagyot döndül az ég. A madarak kussolnak. SZINDBÁD: Kicsoda maga? Óbányai újabb almát húz elő. Beleharap, ropogtatja. ÓBÁNYAI: Mondja, azonkívül, hogy olvasgat, mit szokott még itt csinálni? SZINDBÁD: Nézem az eget, a felhőket, a fákat, a madarakat... ÓBÁNYAI: Nem rossz. Bevallom, nekem még nem jutott eszembe. Egyszer azonban majd eszembe jut. Falja az almát. ÓBÁNYAI: Amúgy, szokták itt magát mások is zaklatni? SZINDBÁD: Hát, múltkor belém kötöttek a bőrfejűek, most meg ez a rendőr. 22
