Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Ittzés Mihály: Poeta doctus in musica (bárdos Lajos centenáriumára)

Mi riasztottuk zajunkkal álmából [föl] a hazát.

Majd később Bárdos saját melódiájával:

egy szóvá, egy érzelemmé olvadt össze a haza,

az érzelem: „Lelkesedés”, /eredetileg: Lelkesülés] a szó: „Szabadság” vala.

S végül a hagyományos hangnemszimbolika szerint D-dúr arany-fényében a konklúzió:

Abban lelünk mi jutalmat s megnyugoszunk mi azon: bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon.

Sok más kínálkozó lehetőség mellett itt is megemlíthetjük, hogy ha a szöveg mondanivalója miatt a zeneszerző fontosnak tartotta, s a zenei anyag sem állt ellent, akkor szívesen írta át kompozícióit Bárdos Lajos más énekes együttesre. így például Március címmel az imént idézett egyneműkari darabnak is van vegyeskari változata.

Folytatva a közéleti témákat, maradjunk még az ötvenes évek közepénél. 1959-ben Tizennégy vegyeskar címmel jelent meg kis kötete Bárdosnak a Zeneműkiadónál. Ebben jelent meg először a híres Tompa Mihály vers első két szakaszára írott darab, A madár, fiaihoz. A kottát lapozgatva feltűnik, hogy e mű végéről hiányzik a hely és dátum megjelölése. A szerző műveinek jegyzékei eligazítanak: 1957-ből való a darab. A vers eléggé ismert, de gyanakvásunk helyességének bizonyítására, tudniillik, hogy a cenzort akarta megtéveszteni a komponista a dátum elhagyásával, mégis idézzük a második strófát:

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinkben

Enyhe, árnyas rejtek nem fogad.

S ti hallgattok ? elkészültök innen ?

Itt hagynátok bús anyátokat?

Más berkekben másképp szól az ének,

Ott nem értik a ti nyelvetek '...

Puszta bár, az otthonos vidéknek,

Fiaim, csak énekeljetek!

Bárdos Lajos énekelt, s kórusműveinek akkor is énekeltetett másokat. S ebben a szellemben figyelve más műveket, talán az sem belemagyarázás, hogy a Weöres Sándor dallamhoz írt szövegével ismert Elmúlt a tél éppen 1953-ban született meg (mellesleg: ugyanabban a kötetben, szintén évszám nélkül jelent meg, mint a fentebb idézett karmű...). Nem először, de ugyancsak itt, s ugyancsak év jelzése nélkül van a zeneszerző hatvanadik születésnapja alkalmából megjelent kis válogatott kötetben egy Arany-megzenésítés is: a Magányban két szakasza kapott kórusműként új címet: Az nem lehet. Ez is szembeszállás a sorssal, és buzdítás - 1955-ben(!):

Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

A közösségi, nemzeti felelősségvállalás számos Bárdos-műnek központi témája. Költői szavakba, emberi hangra vágyó dallamokba, kifejező harmóniákba foglalt tanítás, „nem középiskolás fokon”, de minden korosztálynak szólóan. Legyen akár Kölcsey kánonokba írt szavairól szó (Küzdeni s győzni!, Minden pálya dicső, Négy

85