Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

elvtárs tekintélyét, mert ez a párt tekintélye is.” Vorosilov harminc szem közt azt javasolta, hogy a törvénytelenségeket kenjék az AVH lecsukott vezetőjére. „Úgy kell ezekről a hibákról beszélni, mint amelyeket Péter Gábor követett el” - mondta, de mint láttuk erre a lehetőségre Rákosiék maguktól is rájöttek.

Ezután Gerő két hét alatt jelentést készített a politikai elítéltekről. Megállapította: a fontosabb esetek csoportosak - ám ebből nem vont le semmi következtetést. Rajk László és társai ügyben elítéltek 94 főt (az 1962-es felülvizsgálat szerint 97 főt, s internáltak 39 személyt). Az internálótáborok felemás felszámolása után, 1954 nyarán kezdtek megnyílni a börtönkapuk is. A július 22-én szabadon engedett Kádár Jánossal két nappal a szabadulása előtt feljegyzést írattak a Rajkról. S ő azzal kezdte, hogy a Rajk-pernek nem volt alapja. Ez akkor is súlyos kijelentés, ha hallgatott a saját szerepéről, ha a felelősséget az imperializmusra és Péter Gáborra hárította.

A közvélemény azonban kezdte emlegetni a felelősségre vonást - tekintet nélkül „személyre és funkcióra”. 1954 novemberében jelent meg a BM-közlemény, hogy a Rajk-perben fel sem használt, el sem ítélt, amerikai Noel H. Fieldet, a „koronatanút” szabadlábra helyezték. Csak azért hozták nyilvánosságra, hogy közölhessék: menedékjogot kért és megkapta. (Az, hogy a tragikus sorsú Field másodrendű szovjet ügynök volt, csak jóval magyarországi halála után derült ki.) Field menedékkérésének amerikai hatását nem ismerjük. Itthon viszont a DISZ KV Egyetemi Ifjúsági Osztálya felvilágosítást kért a KV-től a magyar-jugoszláv viszonyról. Arról, hogyan értékelik a Rajk-pert, miután az összekötő Field kiszabadult. Az MNDSZ kérdése: „Vajon Rajkot megérdemelten húzták-e fel?”

1955 júniusában a pártvezetés titokban rehabilitálja Rajk Lászlót. Augusztusban Rákosi kijelenti: „A jugoszlávokhoz való viszony további megromlásában és elmérgesedésében nagy szerepet játszott a Berija, Abakumov és magyar cinkosaik, Péter Gábor és bandája által konstruált Rajk-per”. Hegedűs Andrásnak talán a Varsói Szerződés politikai testületének moszkvai tanácskozásakor, egy moszkvai esti sétán Rákosi kijelentette, azt hiszi, hogy neki mennie kell. „Hibát követtem el, hogy nem biztattam.”

De Rákosi még mindig szalmaszálak után kapkodott. Péter Gábor ügyében 1955 júliusában valami tárgyalásfélét tartanak (iratait nem ismerjük), ahol ő állítólag átadta a jelenlévő pártvezetőknek „Rákosi bűnei” című huszonnyolc oldalas írását. „Ezt Gerő Ernő elsikkasztotta”. 1955. augusztus 15-én Pétert a Gyűjtőfogházból a Gyorskocsi utcai börtönbe szállították. Itt „olyan sanyargatásoknak vetettek alá hónapokon keresztül, hogy majdnem belepusztultam”.

Rákosi Mátyás 1956 március végén Egerben kijelenti „a Rajk-per provokáción alapul”, majd május 18-i utolsó sportcsarnoki fellépésén nyíltan beismeri „hibás vagyok én magam is”. Végül 1956. július 21-én a szovjetek felszólítására lemond és a Szovjetunióba távozik. Október 6-án Rajk Lászlót és társait újratemetik.

Ekkor derül ki: vitatható, hogy Péter Gábor besúgó és kém. A forradalom zűrzavarában, november elején azt nyilatkozza a Magyar Honvédben: „Nem érzem magam bűnösnek és várom az új tárgyalást.”

1957-ben ez is szóba kerül, mire ő szóban és írásban is felemlegeti, hogy a fasiszták ellen együtt harcolt Kádár Jánossal, a legnehezebb időkben úgy dolgoztak együtt, mintha ikrek lettek volna - s kéri a szabadlábra helyezését. Kádár Jánosné állítólag azt mondta Péter feleségének, hogy „Péter Gábor nem felelős a régi elvtársak üldözéséért”. Eldicsekszik: bár Rákosi háromszor is utasította Kádárné őrizetbe vételére, ő ezt elhárította, mert semmi terhelő adat nem volt rá nézve. Azt írja, nem véletlen, hogy az „én legális lakásom falára került fel először a 25 éves Horthy rendszer után, hogy megalakult a Kommunista Párt”.

Mintha csak taggyűlésen lett volna, a harmadik, 1957 májusi tárgyalását is azzal kezdte, hogy a felesége járt Kádár Jánosnál, aki azt mondta, nem fogja megenged79