Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

ni, hogy a régi kádereknek súlyosabb bántódása essen. Péter Gábor nem csak a katonai perekért, hanem a Kádár-ügyért is Farkas Mihályra hárította a felelősséget, amiről Kádár is tudta, hogy hazugság. Péter azt állította, hogy ő a Kádár elleni vizsgálatban sem vett részt, mert érezte, hogy erőltetett dologról van szó. A per után Rákosi megkérdezte tőle, hogy mit csinál a Kádár a börtönben. Olvas, tanul. Rákosi erre azt mondta, küldje kőbányába, ő azonban ennek nem tett eleget. Vagyis, ha nem ő az AVH vezetője, „ma Kádár nincs az élők sorában”. „Nehezen, de meg tudtam akadályozni”, hogy Rákosi felakasztassa Marosánnal együtt. (A siralomházban Marosán súlyos idegállapotban volt, szeretett volna élni. Péter ajánlotta neki, hogy írjon Rákosinak, ő majd kézbesíti. Ez a levél nem került eddig elő, és a korántsem szűkszavú Marosán sem tett róla említést terjedelmes életrajzi köteteiben. Ám Péter szerint ennek a húszsoros levélnek köszönhető, hogy életben maradt.)

1957-ben tehát létezett Magyarországon két ember, akik Péter Gábornak köszönhették az életüket. Véletlenségből épp a két első ember: Kádár és Marosán. Továbbá neki köszönhető - állította Péter Gábor -, hogy nem került börtönbe a saját helyettese, Tímár István vagy Olt Károly miniszter, és mások - például Kádárné. Rímel erre egy rokon indítékú és feltehetően hasonló igazságtartalmú Rákosi-kijelentés: „Formálisan szabad kezem volt, de formálisan Péter Gábor megtagadhatta az én utasításaimat”. Legyen csak a tizede igaz önmentegetésüknek, máris kuszább a másodvonal felelőssége a törvénytelenségekért. Ha a hű szolga szolgája is ilyen humánus tettekre volt képes, mit tehetett volna a törvénytelenségek ellen az önjáró Farkas Mihály, a kívülállót eljátszó Gerő, a börtönéveinek fátylát maga elé húzó Kádár, netán még a mártír Rajk is?

Hegedűs András miniszterelnök semmit sem sejthetett Péter emberbaráti cselekedeteiből, mert 1956-ban megkérdezte tőle: miért nem lett öngyilkos. Azért, emlékezik a tábornok, mert akkor még azt hitte, hogy egy „kommunista nem lehet öngyilkos”. Különben is közismert volt - állapította meg éppen 1956-ban hogy az öntudatos dolgozók nagy része szereti az ÁVH-t; április 4-én, május 1-jén százezrek éljenezték.

Péter Gábor azt írta 1957-es perújítási kérelmében: „Hibákat követtem el, amelyek formailag bűncselekménynek is nevezhetők volnának, de ezzel szemben a valóság az, hogy 1951 májusában a párt államvédelmi bizottsága megállapította, miszerint az AVH mindenkor a párt utasításának megfelelően járt el.” Igen, Péter Gábor minden számottevő ügyben kizárólag Rákosi Mátyás, és kisebb részben Farkas Mihály utasításait követte. Ez nem jelenti azt, hogy „háztáji” bűncselekményekért nem lehetett volna elítélni. Az utolsó szó jogán Péter Gábor kijelentette: „Ugyanez a bíróság rehabilitálta a feleségemet is, az a kérésem, hogy szeretnék a feleségemmel tovább együtt élni.” Bár valódi bűneihez valamicskét közeledtek, mivel szűkült is a bűnlista, ám életfogytiglan helyett már csak 14 évet kapott. Az 1957-es ítélet nagy bátran megállapította, hogy 1953 év végén „egyes akkori vezetőknek” nem állt érdekében a vádlottak bűnösségének feltárása, mert az ő felelősségük is kiderült volna. Ekkor Péter Gábor, Décsi Gyula és Károlyi Márton bűne a hamis vád, amit Rajktól kezdve Kádár Jánosig bezárólag, huszonegy elítélttel, kivégzettel szemben követtek el. Legfeljebb huszonegy emberrel szemben emeltek hamis vádat - állították -, és kizárólag ők. Péter Gábor végül letartóztatása után hét és negyed év múltán, 1960 áprilisában szabadult amnesztiával, s könyvtárosként dolgozott, 87 évet élt.

A bőbeszédű Rákosi Mátyás a visszaemlékezéseiben nem is említi a Péter-pert. Ő, aki mindent ki tudott magyarázni, ebbe bele sem mert fogni. Dr. Major Ákos a perújítási védőbeszédben azt mondta, védencei nem tartoztak sem a szövegírók, sem a főrendezők közé. Készen kapták a szövegkönyvet, a rendezést náluk sokkal

80