Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)
csak azt hangoztatta, hogy több államvédelmi tisztet felelősségre vontak, sőt néhány bíróság elé került a napiparancs megszegése miatt. A tagadásokba, ellenmondásokba keveredő Péter Gábor bevallotta „három-négy esetben” ő is adott egy-két pofont, de fasiszta bűnözőknek, akik „erre igen rászorultak”. Bálint László Jugoszláv emberrabló” (és hozzátartozói) megveretésében bűnösnek érzi magát. De Bálintot - akinek például a heréjét szurkálta - mégiscsak halálra ítélték és kivégezték. Princz Gyula: Farkas Mihály kijelentette előttünk, hogy Rajk László és társai a legsúlyosabb trockisták, és az Államvédelmi Hatóság életében először állunk ilyen komoly pártellenes bűnösökkel szemben. Farkas Mihály levetette a kabátját és neki- gyürkőzött maga is, hogy részt vesz a verésben, de figyelmeztették, hogy ez nem illik hozzá. „Rajk első verése nem volt súlyos”, „mi magunk is meg voltunk rendülve, hogy Rajkot kell bántalmazni”. „Az őrizetest hasra fektettük, zokniját szájába tömtük, hogy ne tudjon kiáltozni, és talpait gumibottal vertük, amikor a verést rövid időre megszakítottuk, ugráltattuk, hogy a lábai ne dagadjanak meg... Papok fenyítésénél áramot vezettünk egy rézfeszületbe és azt meg kellett csókolnia.” Princz szerint Faludi volt az ÁVH-n az egyik legnagyobb verő. 0 mindig maga végezte ezt a feladatot. Saját kedvtelésből is. Kovács József szerint Farkas Mihály, Péter Gábor és Piros László is verték az őrizeteseket. Péter Gábor titkára mindezt már 1953-ban is elmondta volna, de Boda György ezredes - Rákosi Mátyás testőrségének vezetője - Rákosira hivatkozva közölte vele, hogy „csak Péter Gábort nevezzem meg, mint aki a verésre utasítást adott”. 1953 végén viszont azt állította, hogy Károlyi utasította. Ám az is igaz, hogy „Péter Gábor égő cigarettát nyomott egy őrizetes arcába”. Bálint Lászlónak Péter Gábor tűvel szurkálta a talpát és a heréjét, hogy a vér kiserkent belőle. Princz: „Miután ebben a körben az utasítások Rákositól, Farkas Mihálytól, Péter Gábortól származtak, az ő személyük biztosíték volt arra, hogy amit mi teszünk, azt a nép érdekében tesszük és én a legjobb hiszemben teljesítettem a tőlük kapott parancsokat.” Csak dr. Pál Ákos halála után rendült meg a bizalma. Pál, akit a jogerősen életfogytiglanra ítélt, majd mégis kivégzett Deszkás halála, és a Szűcs testvérek agyonverése után követett el öngyilkosságot (1950?), Princznek azt mondta, hogy a megtörtént esetek törvényellenesek, koholmányok és őket fogják benne hagyni a pácban. A kiút, a halál. Péter Gábor is tisztában volt azzal, hogy koholmányokat hajtanak végre, hisz a Rajk-ügy idején Princz előtt mondta Belkinnek, hogy Rákosi már azt is követeli, hogy Rajk vallja be: őt is meg akarták gyilkolni. Péter Gábor szinte mindent tagadott. O csak Farkas Mihály vagy Rákosi utasítására rendelte el bárki a verését. A szembesítés során meghazudtolta Justus Pált, Mátyás Lászlót, Cseresznyés Sándort, Oszkó Gyulát, Földi Ivánt, Major Frigyest, Vándor Györgyit, Jándy Gézánét, Szász Bélát, Szakasits Árpádot, Schiffer Pált, Ignotus Pálnét, Berkesi Andrást, Donáth Ferencet. A mentőangyal 1953 júniusában, Moszkvában, a törvénytelenség megemlítésével az ingát meglökték, csak az volt a kérdés, mikor kaszabolja le Rákosit. 1954 májusában ugyancsak Moszkvában Hruscsov Rákosit tette felelőssé azért, hogy sok ártatlan embert elítéltek, „igaz, hogy egyik-másikra innen kaptak ösztönzést”. Helytelenítette Rákosi nézetét, hogy „a letartóztatottak addig üljenek, ameddig nem tudják ártatlanságukat bizonyítani”. „Férfias bátorsággal kell hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez, és meg kell gyorsítani az ártatlanul elítéltek szabadlábra helyezését és rehabilitálását.” Végül a fából vaskarika: „A hibákat úgy kell kijavítani, hogy ne rombolják le Rákosi 78
