Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Szekér Endre: A stílus - az író (a drámai művek stílusáról)
szerkezeti felépítését pl. songokkal, táblákkal, „magyarázatokkal”. S akkor milyen változásokat vehetünk észre az avantgárd hatására, az abszurd törekvések révén? És milyen a dráma nyelve, hiszen számos alkalommal ezen áll vagy bukik a mű sikere, a színpadi előadás hatása. A magyar drámák vizsgálatakor mindig visszapillantunk Katona József Bánk bán című drámájára, vizsgálgatjuk a drámai nyelv sajátosságait. (Orosz László Katona József drámájáról írva kiemelte pl. az archaizáló, a nyelvújítási elemeket, a drámai erejű szóösszetételeket, a szenvedő' igék és igenevek használatát, az elbeszélő múltat, a népies raghasználatot, szólásokat, a közbevetéseket, az indulatszavakat, a tagolatlan mondatokat, a félbehagyott szavakat stb.) (S már a régebbi magyar drámában is felmerült a hagyományos párbeszédek mellett a szerzői utasítások szerepe és azok alaposabb vizsgálata [Bécsy Tamás]). Walter Kerr írt tanulmányt a drámai nyelvről. Megállapítja azt, hogy a drámai nyelv „ritmusa” a párbeszédek gyorsaságából adódik. Ő Van Druten A vadgalamb búgása című drámájából idéz egy gyorsan pergő párbeszédet, megszólításokat, felkiáltásokat, rövid kérdéseket és pár szavas válaszokat. Fontosnak tartja a rövid mondatokat, a szüneteket, a „gondolatjelek” használatát, a kihagyásokat, a felkiáltásokat, a teljesebb mondatok megszakítását stb. A mai magyar drámákat olvasva - feltétlenül vissza kell térnünk a lezárt klasszikus életművekre: Németh Lászlóéra, Illyés Gyuláéra, Illés Endréére, Sarkadi Imréére, Örkény Istvánéra stb. Németh László történelmi drámáiban a korából kiemelkedő személyiség áll szemben visszahúzó, elmaradt környezetével, a kisstílű jelennel. Drámáiban rejtetten vagy nyíltabban mindig ott érezzük az esszéírót, a gondolataival küszködő Németh Lászlót. Az író vallomásaiban a formai újításokról, a kísérletezésről, a „mondanivaló szenvedélyéről”, az igazság kimondásáról szól. Közismert az úgynevezett „görög korszaka”, az író felfedezi pl. Szophoklész tragédiáit, a magyar Agamemnónt és Elektrát szeretné megírni - regényben, s az igazi dráma prédikáció-jellegét keresi. S mindig a magatartás a fontos: „itt állok, másként nem tehetek” - magatartása, Luthert vagy Galileit követve. Németh László tömör mondatait elemzi Vekerdi László: úgy érzi, hogy az író a „legkisebb helyen legtöbbet mondó mondatokat” fogalmaz. Fontos szerepet szán a vesszőknek, a kettőspontoknak, a hármas pontoknak, a zárójeleknek, mert „segítenek a szavaknak a mondat értelmét kifejezni.” Az ész diadalát érzi itt az olvasó, az irodalomtörténész a nyelv irracionális erői felett. A Galilei- dráma Németh László remekműve, a „szerettem az igazságot” kulcsfontosságú kifejezője — a drámai nyelv nagy lehetősége is. Mindjárt az első felvonásban az igazság kimondásának problémáját veti fel: „Mért? Mert az igazság, mint anyában a gyermek, minden tilalom ellenére ott mocorog benne s világra kívánkozik.” Érdemes még néhány idézettel bemutatni, hogy milyen az író drámai nyelve — történetesen a Galileiben. Például metaforákkal él, így tömörebben fejez ki érzelmet, indulatot, helyzetet. „Ne mondja barátom. Lúgot önt a sebbe. így is ez mar a legjobban.... hogy könnyelmű voítam.” Gyakran él hasonlatokkal. „A hiúság indulata: ha ez a vad az emberek szemében fölemeli a fejét, jobban kell félni, mintha oroszlánok vagy tigrisek emelgetnék a pusztában.” S ehhez a helyzetet jellemző hasonlathoz tartozik az utána következő szerzői utasítás: „(Izgatottan jár-kel.)”, - „(Izgatottan)”, - „(... arca, mint a szikla, melyről minden fölöslegest lehordott az idő...)”, - „(elgondolkozva)”, — „(kitörve)”, — „(megdöbbenten hallgat)”, - stb. Galileire többször vonatkozik ez a szó: „megdöbbenve”, „megdöbbenten”. De ehhez tegyük azt hozzá, hogy Galilei nem csupán „megdöbbenten hallgat”, hanem nyugtalanul, izgatottan védekezik, támad, fejteget, magyaráz. És ez a szerzői utasítás is pontos és fontos: „határozottan”. Ekkor Galilei hosszabb 71
